Egy délután Rosalyaval és a vihar

Amint meghallottam a csengő hangját felpattantam a padról, könyveimet,füzeteimet a táskámba söpörtem és azt a vállamra kapva már el is indultam az ajtó felé.Még mielőtt kiléptem volna éppen láttam Castiel vigyorgó pofáját amint engem néz.Valószínűleg csak azért ilyen vidám mert általában én megyek ki elsőnek a teremből...Na jó ez túlzás.A tanárt azért még kiengedem magam előtt de aztán megyek mint a rakéta.Ez tőlem furcsa mert kitűnő tanuló létemre a többség azt hiszi, hogy én annyira nagyon szeretem az iskolát és imádok tanulni stb. Csak Castiel,Lysander,Rosalya és a többi hozzám közelebb álló barátom tudja, hogy valójában ki nem állhatom.Természetesen nem azért tanulok mert szeretek tanulni.Pff de, hogy.Azért tanulok mert tudom, hogy hasznomra válik.Az iskolával kapcsolatban pedig nem is szeretem nagyon, de azért nem is utálom.Lényegében ez egy egész normális iskola.
Lassan hazaértem és nagyon gyorsan megírtam azt a kevéske leckét majd amit kellett azt megtanultam.Éppen 3 óra volt mire végeztem.Remek most legalább negyedórát késni fogok.Kapkodva rohantam le a lépcsőn miközben rendesen belebújtam abba a ruhába amit csak félig vettem magamra.Amint leértem a lépcsőn felkaptam az esernyőm majd még beugrottam a konyhába és elvettem egy almát az asztalról.A gyümölcsöt eszegetve kezdtem el rohanni az ajtó felé aminek sikeresen neki is mentem mert a kezem lassabb volt mint a tempó amivel a kijárat felé közeledtem.Erre csak idegesen felmorrantam végül rendesen kinyitottam azt ajtót és a kapuajtónál már szerencsére ügyesebben jutottam ki.Az utcán egyre szaporább léptekkel haladtam, hogy valóban max. negyedórát késsek.Végül odaértem a kijelölt helyre és csengettem a lány pedig 2 másodperccel később már rontott is ki a házból mire ijedten kaptam fel a fejem ugyan is miután megnyomtam a csengőt a csizmám tanulmányoztam.A barátnőm nagy vidáman futott a kapuajtó felé amit pár pillanat alatt már ki is nyitott és a karomat megragadva kezdett el befelé húzni miközben üdvözölt.
-Szia.Azt hittem már sose jössz.Éppen üzenetet akartam neked küldeni.-elneveti magát.Na jó talán egy kicsit tényleg elkéstem.Talán, egy kicsit?Hááát nem igazán.Pillanatok alatt beértünk a házba ahol rögtön levettük a cipőnket majd mentünk a barátnőm szobájába.Én Rosa ágyára ültem ő pedig a szekrényében kezdett el kutatni.Valamit nagyon keresett...legalább is nekem abból, hogy a ruháit,cipőit,táskáit kidobálva a szekrényéből az jött le, hogy valamit szeretne megtalálni.
-Nem hiszem el!Hova a fenébe tettem őket?-na itt lettem biztos abban, hogy a barátnőm éppen valamit nagyon keres amit még valamikor jól elrejtett, hogy később véletlenül se találhassa meg.
-Rosa mit keresel?-álltam fel az ágyról azzal a gondolattal, hogy majd én segítek neki de erre már felém is kapta a fejét melyet megrázott.
-Nem.-tette hozzá és már keresett is tovább ezúttal már az éjjeli szekrényében.Oké, kezedek kíváncsi lenni.Mi lenne olyan nagy dolog amit nem kereshetek én, hogy ő találja meg...Nem sokkal később Rosalya felkiáltott, hogy "megvan" és már rohant is az asztalhoz amin volt pár magazin amik alól előhúzott egy lila alapon fehér és fekete szívekkel teli mappát.Rögtön vidáman odarohant hozzám és leült mellém az ágyra.Vajon mi lehet abban a mappában?
-Szóval tudod, hogy Leighnak van egy ruhaboltja és én általában bejárok hozzá segíteni.Aztán a múltkor az az két hete elkezdtem én is ruhákat tervezgetni.Gondoltam miért ne és talán a barátomnak is segíthetek vele.Néhány vázlat már meg van és szeretném ha elmondanád róluk a véleményed.-mesélte lelkesen miközben folyamatosan mosolygott de még is hallatszódott a hangjából, hogy komolyan beszél.Én is lelkesen egyben kíváncsian fogadtam az ötletet és természetesen bele is mentem.
-Biztos nagyon jók lettek.-jelentettem ki már előre.Elvégre Rosa rajzból kitűnő és amúgy is jó az ízlése.Nekem valószínüleg tetszeni fognak a tervek.
-Hát remélem, hogy jók lettek mert szeretném majd megmutatni Leighnak is őket hát ha egy kis kiegészítéssel elkészíti őket és kirakja a butikjába.-mondta miközben már a mappáját bontogatta és néhány tervét a kezébe foggva mutatta úgy, hogy láthassam is őket.Szépen sorba mutatta őket én pedig felkészültem arra, hogy véleményezzem a ruhákat.
-Tehát az első.-szólalt meg izgatottan és mutatta meg az első tervet amit a kezembe is adott.

-Hűűűű.-húztam el azt az egy szót.Tudta, hogy Rosanak van ízlése és szépen rajzol de nem gondoltam volna, hogy tényleg ilyen jó lesz.Ezt a ruhát még én is elfogadnám az biztos.
-Bővebben?-kérdezte alsó ajkát harapdálva.Gondolom kicsit ideges volt a vélemény miatt meg már érdekelte is, hogy mit is gondolok erről a ruháról pontosabban ruha összeállításról.
-Nagyon-nagyon tetszik.-mosolyogtam rá-A színek összeillenek, kreatív, bár kicsit rövid de harisnyával vagy leggingssel én simán elhordanám.Nagyon jól összeállítottad és egy bálra jó is lenne.Ha ez bekerül a butikba lehet, hogy megveszem.-tettem hozzá mert láttam az arcán, hogy ennyivel nem éri be.Tényleg szuper ez a ruha.
-Köszi.-mondta vidáman és úgy tűnt meg is nyugodott valamennyire.-Nos a második.-adta a következő papírt a kezembe melyen a ruha volt.

Ezúttal egy olyan tervet láttam amin két baba is van.Az egyik az előlről a másik hátulról mutatta a ruhát.Ez is tetszett.
-Ez is szuper.Itt a hosszával nincs semmi gond, a színek szintén passzolnak és bár ez egyszerűbb de ahogy szokták mondani egyszerű de nagyszerű.-kacsintottam.Azt hiszem a ruhatervező szakma jó lenne Rosalyanak.A barátnőm örült a pozitív vélenyéknek.Gyorsan megkaptam az új papírt melyen az új babák is voltak.

Na ebbe a ruhába szerelmes lettem.Csillogó szemekkel néztem a lapot majd Rosara néztem.
-Na jó ez egyszerűen tökéletes.Bár az előbbiek is azok voltak de ez...Ez a ruha kell nekem.Ha a boltba nem is kerül be ezt mindenképen varrasd meg Leighel...-mondtam miközben elvarászolva néztem a ruhát de aztán megráztam a szemem-Vagy is nem kell megvarratni vele.Esetleg ha ráér.De ez annyira szép.Az egész olyan jó..Az egyetlen talán ami megint nem tetszik annyira az az, hogy rövid..De ha kicsivel mondjuk combközépig meghosszítot akkor ez itt álmaim ruhája lesz.-túloztam egy kicsit de nagyon megtetszett ez a ruha.Azt hiszem ezt hívják első látásra szerelemnek.Rosa elnevette magát majd bólintott.
-Oké ezt a ruhát megcsináltatom neked és nagyon örülök, hogy tetszik neked.-ígérte meg, hogy megszerzi nekem ezt a ruhát aminek nagyon örültem.
-Köszönööm.-mondtam miközben átöleltem.-Van még ruha?-kérdeztem rá mire csak bólintott.
-Még kettő ruha összeállítás van.-válaszolt boldogan aztán odaadta a negyediket.

-Úúú ez is nagyon szép és jól is néz ki.Már a hossza is tűrhetőb.-bólogattam-Tényleg nagyon ügyes vagy.Szerintem elmehetnél ruhatervezőnek.-bólogattam elismerően.Na igen azt hiszem én megvenném a ruháit de szerintem mások is.
-Köszönöm, hogy biztatsz de azért még van hova fejlődnöm.-mosolygott kedvesen aztán kezembe adta az utolsó ruha tervet is.

-Ez is nagyon szép csak elég rövid.Sőt ez nagyon rövid.-néztem meg jobban a ruhát.
-Tudom..Ez volt az első és nem sikerült jól belőni.-húzta félre a száját-De majd kijavítom vag csinálok egy másikat.-mosolyodott el.Na ez jó, felismeri a hibáit és be is ismeri őket ami pedig még jobb az az, hogy próbálja kijavítani.
-Szerintem nagyon ügyes vagy.-vigyorogtam rá.
-Köszi.-látszólag örült a pozitív véleményeknek.Remélem, hogy Leighnak is megmutatja ezeket a vázlatokat és akkor szerintem kikerül a butikba is a sok ruha összeállítás.Hát reménykedjünk, akkor legalább megtudom venni őket.Bár a pénzzel vigyáznom kell mert anyáék havonta küldenek nekem egy bizonyos összeget ami elég a számlákra meg zsebpénz is marad belőle.Mondjuk most nem szorulok pénzre mert elég spórolós fajta vagyok de ha ezekről a ruhákról van szó akkor szívesen költekezem...Persze attól is függ, hogy milyen drágák lesznek.
-Na mit csináljunk?-zökkentett ki Rosa a gondolatmenetemből.Na ha most nem szólal meg akkor elszámolgatok az esküvőig, hogy hogyan kéne spórólnom a dolgokra.De barátnőm kérdésére visszatérve, mit is csináljunk?Hát nem tudom.Gondolom beszélgetünk,zenét hallgatok,táncolunk,zumbázunk vagy valami.
-Rosa mit szólnál ha megpróbálnánk zumbázni?A youtuben láttam egy egész egyszerűt azt kipróbálhatnánk.-ajánlottam hát ha tetszik neki az ötlet.
-Ömm oké megpróbálhatjuk.-nevette el magát halkan.Hát igen nem vagyunk valami ügyesek ilyen téren.Ha valami bál is van a suliban és pörgösebb zenére kapcsolnak elég érdekesen táncolunk.Mostanában már inkább nem is táncolunk csak beszélgetünk miközben jobbra-balra lépkedünk.Igen ez, hogy is mondjam elég nyomin hangzik..meg tulajdonképpen úgy is néz ki.De még mindig jobb mint ha a kezünkkel és lábunkkal össze-vissza hadonászva a fél méteres körzetünkben lévőket arcon,kézen,könyéken,térden,nyakon,hason és szinte minden testrészén megcsapjuk.De legalább a lassú számokra tudunk táncolni.Eddig csak egy bálon voltam Rosalyaval de ő többnyire Lysanderrel lassúzott én meg inkább csak ültem egy széken és mosolyogva néztem őket.Mondhatnátok, hogy miért nem táncoltam Castiellel...De szerintem miután feltettétek a kérdést ti is rájöttetek arra, hogy még elképzelni is nehéz a Castiellel való lassúzást.Na meg akkor még nem is voltunk valami nagy barátok de ez mostanra megváltozott.Viszont nem lenne merszem odamenni hozzá felkérni egy táncra.Meg amúgy is, hogy nézne ki ha a lány menne oda egy fiúhoz felkérni?Szerintem elég érdekes látvány lenne szóval ezt inkább nem kockáztatom meg.Gondolom ha Leigh még gimibe járna akkor Rosa vele táncolna és Lysander esetleg egyszer felkérne egy ilyen alkalmonál de nem biztos.Még a bálon annyit láttam, hogy Kentin szemezget velem de aztán végül nem jött oda hozzám, hogy felkérjen táncolni.Pedig szeretem a lassú számokat, a lassúzást és amúgy is szívesen mentem volna vele.Bár úgy igazából bárki mással is szívesen táncoltam volna.Csak akkor zökkentem vissza a jelenbe mikor Rosalya elkezdett legyezni a fejem előtt és olyanok mondott, hogy "Föld hívja Szandrát" vagy éppen "Hahó, élsz még?"...Upsz megint elbambultam és azt hiszem a Marson is jártam...
-Hm tessék?-néztem rá, mint ha az előbb semmi se történt volna és én végig figyelmesen hallgattam amit ő mond.
-Öm nem nincs semmi baj csak arra a kérdésre, hogy a zumbának mi a címe azt mondtad, hogy Castiel.Aztán mikor megkérdeztem, hogy Tényleg Castiel-e a címe azt válaszolad, hogy nem mert Lysander és végül amikor rákrédeztem, hogy ki a férjed és Kentint mondtad rájöttem, hogy tényleg nem a Földön jársz.-magyarázta a végén pedig már ő is elnevette magát én pedig elpirulva néztem félre.
-Jó-jó talán egy nagyon kicsikét elbambultam de most már figyelek.-néztem ismét rá széles mosollyal mire ő bólintott.
-Ajánlom is.-mondta aztán én magamhoz vettem a laptopját beírtam a címet majd már be is hoztam a zumbát.A laptopot letettem az ágyra és elmondtam Rosanak, hogy körülbelül hova álljon úgy, hogy lássa is mit mutogat a csaj a videóban.Én meg miután elindítottam gyorsan mellé álltam és szinte egyszerre kezdtük el utánozni a mozgást.
-Na eddig nem is rossz.-mondtam.Annak ellenére, hogy otthon egyszer sem gyakoroltam ami a videóban van most itt nagyjából ment.
-Igen eddig könnyű.De fogadok mindjárt jó nehéz lesz.-nevette el magát és pont ekkor jött egy nehezebb rész de az még szerencsére ment a barátnőm viszont kihagyta azt a mozdulatot.Bár nem nagy baj, végül is 3 másodpercig csinálta csak a lány is.Viszont megint nehéz jött ami nem nagyon ment de valami hasonlót azért én is leműveltem Rosalya közben már szinte fuldoklott a nevetéstől de azért ő is olyan bénasággal mint én megcsinálta azt a részt is.Végül még is csak több volt a könnyebb rész mint a nehezebb így körülelül ötször megcsináltuk úgy pedig már minden könnyű volt viszont már nagyon fáradtak voltunk és jól meg is izzadtunk.Mikor már hatodikra is befejeztük az ágyhoz lépkedtünk de olyan lassúsággal és kinézettel, mint ha zombik lennénk.Fáradtan nagyokat sóhajtva dőltünk az ágyra.Nem kicsit fáradtunk el.Most, hogy így belegondolok csak hatszor csináltuk meg mondjuk az talán ideális olyan se nem sok, se nem kevés.
-Na ez egész jó volt.-lihegtem miközben a fejem a takaróba nyomtam.Rosa még egy ideig kapkodta a levegőt de végül bólintott és meg is szólalt.
-Igen, úgy érzem most fogytam vagy 5 kilót.-na ezzel a kijelentéssel egyetértek.Tényleg olyan érzés mint ha fogytam volna.
-Na ezt legközelebb is eltáncoljuk ennyiszer aztán majd hozzászokunk.-nevettem el magam.Végül is nem rossz ötlet...
-Benne vagyok.-mosolygott rám aztán nagy nehezen felült de aztán szépen vissza is dőlt eredeti fekvő pózába.-Na jó 10 perc múlva majd csinálunk valami mást is de most még pihenünk.-jelentette ki határozottan én pedig meg sem szólalva feküdtem tovább az ágyon mozdulatlanul.Komolyan mint valami zombi úgy nézek ki így az ágyra borulva.Körülbelül 15 perccel később rászántuk magunkat arra, hogy most jöjjön valami más ami nem ilyen fárasztó.
-Mi lenne ha énekelnénk?-kérdezte vidáman mire én félrepillantottam és nem szóltam semmit-Csak nem szégyellős vagy?Esetleg lámpalázad van?Talán nem szeretsz énekelni?-tette fel további kérdéseit melyek valószínüleg szótlanságom miatt fogalmazódtak meg benne.
-Én nagyon szeretek énekelni csak hát igyen lámpalázam van.Bár itt se színpad, se nagy közönség nincs de még is izgulok kicsit.Félek, hogy elrontom a szöveg vagy elsietem vagy nem fog tetszeni a hangom.-hajtottam le a fejem beismerve mindent az énekléssel kapcsolatban.Igen ez a probléma, hogy félek...Bezzeg ilyenkor nem az jár a fejemben, hogy "aki mer az nyer" vagy, hogy "próba, szerencse" nem.Ilyenkor az jár a fejemben, hogy "mi lesz ha....." ezen változtatnom kéne de egyszerűen félek.
-Jaj nyugi én is sokszor rontok.A hangom sem a legjobb de barátnők vagyunk még ha nincs is jó hangod akkor sem lesz semmi.Nem foglak szekálni vele és ugyanúgy barátnők leszünk akkor is.-mosolygott rám biztatóan mire muszáj volt elmosolyodnom.Na látjátok ezért imádom Rosalyat bármi van jön és segít,bíztat,mellettem áll.
-Ó Rosalya..-kezdtem de ő rögtön félbeszakított.
-Csak ne, hogy elkezd, hogy miért vagyok Rosalya.-nevettet fel mire belőlem is kitört a röhögés.Na jó kicsit érdekesen kezdtem és megértem, hogy erre gondolt de ez azért...Oké akkor fussunk neki újra.
-Szóval Rosalya el sem tudod képzelni, hogy mennyire örülök annak, hogy barátnők vagyunk.-mosolygom szélesen és megint megölelem őt.
-Oké most már van elég önbizalmam.Énekelhetünk.-bevallom kezdtem lelkesedni.Vala, hogy bennem van az érzés, hogy szeretek énekelni, akarok is és kíváncsi vagyok mások véleményére de az is bennem van, hogy hiába szeretek énekelni attól még nem kell és, hogy nem érdekel mások véleménye.Igyekszem pozitív lenni még ha nem is látszik.Most meglátjuk, hogy aki mer az tényleg nyer vagy ez is csak kamu.
-Figyelj indítom.-mondta Rosa aztán elindított egy számot mi meg a laptopon néztük a szöveget, hogy azt legalább ne tévesszük el.Mikor kezdődött először kissé félve kezdtem el énekelni főleg, hogy hallottam az ő hangját ami szerintem szép.De szerencsére hamar belerázódtam a dologba így a végére már mind a ketten egész hangosan, beleélve magunkat énekeltük a dalt ami mellesleg még jó is volt.
-Te tiszta hülye vagy.-lökte meg a vállam Rosalya nevetve mire értetlenül néztem rá.-Sokkal szebb és jobb hangod van nálam erre meg itt lámpalázaskodsz, hogy neked nincs jó hangod meg félsz stb...-mondta aztán sóhajtott egyet-Jaj te nő.-nevetett fel én meg pirulgatva néztem rá aztán halkan kuncogtam egyet.
-Nem vagyok hülye csak félek.De köszönöm ezzel most növelted az egóm és az önbizalmam is.-mondtam miközben eszelős vigyor jelent meg az arcomon.
-Akkor most már bármikor énekelhetünk.-mosolygom rá kedvesen.Örülök, hogy Rosa szerint jó hangom van.Legalább így már ha átjövök akkor nyugodtan énekelhetünk bármit.Mert ha ő már egyszer hallotta a hangom és tetszik neki akkor én is szívesen énekelek vele.
-De jó.-vigyorgott aztán eldőlt az ágyon.-Egyébként hány óra?-kérdezett rá én meg megnéztem a laptop képernyőjén az időt.
-Hű már 5 óra van.-húztam félre a számat.Persze hazamenni nem terveztem de nem gondoltam volna, hogy már is eltelt két óra.
-És mikor fogsz menni?-kérdezett rá szomorkásan.Valamiért a búcsúzás mindig szomorú még ha tudjuk, hogy holnap reggel találkozunk.
-Nem tudom 7 óra felé szerintem elindulok.-mosolyogtam rá.Ő pedig bólintott egyet.
-Oké akkor énekeljünk még jó?-kérdezte és ismét láttam, hogy már megint kezd hiperaktív lenni.De végül is még mindig jobb mint ha nem szólna semmit csak unott fejjel ülne.
-Jó.-válaszoltam vidáman aztán ezúttal én választottam zenét amit énekelni kezdtünk.Jó volt Rosaval énekelni, mert neki tetszik a hangom és nagyjából passzol is az énekhangunk így még jó is volt az összhatás.Körülbelül 6 óra volt amikor befejeztük az éneklést.
-Rosa mikor lesz a következő bál a suliban?-kérdeztem rá hát ha tudja.
-Hát általában tavasszal tartanak egy bált de télen is szoktak rendezni néha.-válaszolt mosolyogva.
-De jó.Már alig várom a következő bált..Egyébként amit télen tartanak az ilyen karácsonyi bál?-tettem fel a következő kérdésem.Valójában jó sok kérdésem volt még így is, hogy már voltam egy bálon.Bár azt nem kifejezetten az iskola szervezte mert az olyan volt, hogy két iskolának együtt tartott egy bált.
-Igen olyasmi.Én mindig valami karácsonyi ruhába öltözök és általában a többség is.-úgy tűnt Rosa szívesen válaszolt így én úgy döntöttem, hogy akkor már felteszem minden kérdésem.
-Volt olyan bál amin Leigh is ott volt?-erre a kérdésre a barátnőm csak elmosolyodott és bólintott.
-Igen volt egy bál amin ott volt és azon jöttünk össze.-mesélte vidáman azért Rosa elmondta az egész történetet.Elvileg úgy volt, hogy Leighel már előtte is jó barátok voltak aztán volt egy bál amire csak párokban lehetett menni és Leigh elhívta Rosat aztán a bálon jól elvoltak majd utána mikor hazakísérte őt a fiú megtörtént az első csók és azóta együtt vannak.Viszont ezt a barátnőm annyira részletesen mesélte el, hogy elment vele az idő.Persze közben jól kibeszéltük az esetet.Bár csak olyanokat mondtam, hogy milyen aranyos volt meg, hogy én is örülnék egy ilyen barátnak és hasonlók.Megnéztük hány óra van és éppen háromnegyed hét volt így elindultunk kifelé a szobából majd a házból is.Természetesen az udvaron kezdtünk el búcsúzkodni.
-Nagyon jó volt ez a délután.-mosolyogtam rá kedvesen.Ő pedig szintén ilyen mosollyal ölelt meg búcsúzóul.
-Igen és ismétlést kérek.-vigyorgott miközben mentünk a kapuajtóhoz és pár pillanat alatt már az utcán álltunk mikor csöpögni kezdett az eső.Tudtam én, hogy kell az az esernyő.Rosa az ég felé emelte a fejét és a száját kinyítva próbálta meg azt hiszem meginni az esőt mire elnevettem magam.Én ezt a hóval szoktam.De ennek az úgymond eső ivásnak az lett a vége, hogy a barátnőm szemébe hullot egy esőcsepp mire már le is hajtotta a fejét miközben a szemét törölgette.Körülbelül én is ilyen vagyok télen mikor havat szeretnék enni...De természetesen nem a földre hullottat eszem meg ha nem úgy ahogyan Rosa próbálkozom szájjal elkapni a lehulló hópelyheket.
-Na jól van azt hiszem én elindulok mielőtt vihar lesz.-húztam félre a szám aztán intettem neki ő pedig félszemét fogva intett a másik kezével vigyorogva és gyorsan bement a házba.Az eső pedig jobban rákezdett így én az esernyőm kinyitva indultam el hazafelé.Miközben gyors léptekkel ballagtam észrevettem Lysandert a távolban amint éppen egyedül sétál, esernyő nélkül és tulajdonképpen ázik.Erre már is odafutottam hozzá és úgy tartottam az esernyőt, hogy ő is védve legyen az esőtől.
-Szia.-köszöntem neki miközben még félig a háta mögött voltam és, hogy érzékelje, hogy itt vagyok megfogtam a kezét másik kezemmel pedig az esernyőt tartottam kettőnk fölé.Mikor észrevett inkább elengedtem a kezét ne, hogy még félreértse vagy ilyesmi de azért közbe én is elpirultam.Csak ezután fogtam meg szabad kezemmel a vállát megvizsgálva, hogy mennyire ázott el aztán még az oldalánál is de szerencsére nem volt annyira vizes, hogy átázzon erre nyugodt sóhaj hagyta el a számat.Eközben Lysander haloványan elpirult arccal nézett rám a szeme sarkából aztán ő is köszönt.
-Köszönöm.-nézett rám hálásan mire csak elmosolyodtam.

-Ugyan a múltkor te is megóvtál az esőtől.Meg amúgy is bármikor segítenék.-mosolyogtam rá kedvese ő meg csak bólintott és kicsit még mindig elpirulva nézett rám.Nem tudom, hogy mi járhat a fejében pedig kíváncsi lennék rá.
-Viszont én két utcával arrébb lakok mint te...-húzta félre a száját mire csak elmosolyodtam és megráztam a fejem jelezve, hogy nem probléma.
-Az nem baj, hazakísérlek.-jelentettem ki.Bár úgy látszik, hogy ő ajánlatnak vette.
-Nem, nem kell.Még a végén megfázol.-kezdett el tiltakozni de én csak megráztam a fejem.
-De én akkor is haza foglak kísérni.Te már megáztál így is.Szóval így sokkal nagyobb az esélye annak, hogy megfázol.-mondtam ezúttal sokkal határozottabban.
-Szandra azt mondtam nem kell!-nézett a szemembe és tényleg komolynak tűnt én meg csak lehajtottam a fejem.
-De...-kezdtem bele aztán kölyök kutya szemekkel néztem rá-Lysander kérlek.Biztos nem lesz nagy vihar és haza fogok tudni menni.Nem lesz bajom.-mondtam halkan bár már így is fáztam de ezt most nem mutattam ki és nem is hangoztattam.Ő meg csak sóhajtott egyet és nem szólt semmit.
-Tényleg minden áron haza akarsz kísérni?-kérdezte és a hangjából már érezhető volt, hogy feladja de arca sem sugallt mást.Én csak bólintottam miközben továbbra is kölyök kutya szemekkel néztem rá.Erre ő megint sóhajtott egyet.-Na jó de csak mert így olyan aranyos vagy.-mondta én pedig győztes mosollyal néztem rá.Igaz ő csak védeni akart de én is csak védeni akarom őt.Lassan elhagytuk azt az utcát amiben én is lakom.Viszont Lysander nem szólt hozzám mióta megengedte, hogy elkísérhetem őt...Vajon haragszik rám?Kezdtem kicsit kínosan érezni magam amiért nem szól hozzám és a fejem is oldalra fordítottam.De aztán mikor már a 2.utcát is elhagytuk muszáj volt ránéztem.
-Lysander most haragszol rám?-kérdeztem kissé félve mire felém fordította a fejét.
-Magamra haragszom amiért nem voltam határozottabb.-mondta aztán nehézkes sóhaj hagyta el a száját én pedig szomorkásan néztem a szemébe.
-Ne haragudj magadra.Én akkor is elkísértelek volna ha határozotabb vagy, akkor is ha kitartóbb.A vége úgy is az lett volna, hogy hazakísérlek.-mondtam majd az út felé fordítottam a fejem ő pedig szintén így tett.Továbbra is szótlanul mentünk és lassan Lysanderék házához értünk.Viszont az eső nem enyhült sőt erősödött.Nem olyan messze hatalmas mennydörgéssel villámlott egyett mire szemeim kikerekedtek, összerezzentem és majd nem az esernyőt is megdobtam.Na ne erről nem volt szó.Oké én szeretem nézni a villámlást egy olyan helyről ahonnan nem érhet baj.De ez más.A mennydörgéstől alapból is félek hát így élőben látni és hallani egész közelről teljesen más mint a lakásból.Lysander persze nem ijedt meg ő ugyanolyan nyugodt volt de látva amit én itt leművelek aggódva nézett rám.
-Nem biztos, hogy jó ötlet lenne így hazamenned.-nézett a szemembe én meg az alsó ajkam beharapva igyekeztem belülről lenyugtatni magam de még így is látszott rajtam, hogy kétségbe vagyok esve és félek.Na hát ez nagyszerű Szandra.Nem elég, hogy rossz érzéseket keltesz Lysanderben mert minden áron haza akarod kísérni most még itt állsz és valahányszor megdörren az ér megremegsz.Hirtelen még az eső is nagyobb cseppekben és gyorsabban kezd esni.Oké értem én, hogy elvagyok átkozva na de ennyire?Lys eközben nagyon gondolkodott valamin végül megragadta a szabad kezem és bevitt az udvarra majd kulcsra zárta a kapuajtót én meg kissé elképedten néztem rá.
-Ilyen időben nem engedlek haza.-mondta ezúttal eléggé határozottan aztán ismét megfogta a kezem és bevezetett a házba én meg haloványan elpirulva a kinti hidegtől meg amúgy is attól, hogy megfogta a kezem, attól amit mondott...Láttam, hogy ő levette a cipőjét így én is így tettem.Az alsó ajkam beharapva hagytam, hogy a kezemet fogva vezessen az előszobába.Közben láttam Leighet is aki kissé meglepődött arra, hogy itt vagyok de aztán kedvesen elmosolyodott és intett nekem én pedig ugyanezt tettem.Beszélgetésre nem lett volna idő ugyanis Lys elég gyorsan vitt a folyosón persze a bátyjának ő is köszönt.Az egyik szoba előtt megállt aztán rám nézett.
-Ez az én szobám.Valószínüleg itt fogsz aludni mert nincs vendégszobánk.-mondta miközben haloványan elpirult.Aztán mikor eljutott a tudatomig, hogy valószínűleg Lysnek egyszemélyes ágya van és biztos, hogy nem fogja hagyni azt, hogy a földön aludjak együtt fogunk, egymás mellett aludni úgy, hogy a köztünk lévő távolság max. 15-20 cm lesz rögtön én is elpirultam ő meg inkább elfordította a fejét és benyitott a szobába majd bement én pedig bátortalanul tettem pár lépést a szobájába.Szép, rendezett szoba volt.A falak halvány zöldek és a plafon fehér.Van itt egy könyvespolc, egy éjjeliszekrény és egy íróasztal egy székkel.Végül is szép szoba.
-Én megyek átöltözök addig maradj itt.-mosolygott rám aztán gondolom az alvós ruháját fogva ment el mellettem közben elkérte még az esernyőmet, hogy kivigye aztán már el is tűnt.Én pedig kicsit bátrabban járkáltam a szobában nézegettem a képeket amik a polcon voltak.Végül leültem az ágyára és vártam, hogy visszajöjjön.Azt gondoltam, hogy egyszer majd egy fiú ágyában alszom.De az viszonyt eszembe se jutott, hogy ez ilyen gyorsan megtörténik még hozzá úgy, hogy Lysander nem is pasim...Persze nagyon kedves tőle, hogy megengedi, hogy itt maradjak de ez annyira zavarbaejtő.Most alszok először egy ágyban egy fiúval.Az ágy mellett lévő ablak néha felvillant a félhomályban mikor éppen villámlott egyet.Bár már a házban voltam néha még így is hallottam azokat a hatalmas mennydörgéseket melyektől lábaim még mindig megremegtek, szívem gyorsabban kezdett verni és arcomra akaratlanul is de kiült az ijedtség.Nem arról van szó, hogy félek a vihartól vagy ilyesmi csak hallani ezt a hangot és rögtön mindenféle rosszra gondolni például, hogy belecsap egy fába a villám ami a házra dől vagy éppen a házba csap bele a villám vagy valami...ijesztő.Lassan Lysander visszatért és ahogy gondoltam már rajta volt a pizsama.Leült mellém az ágyra és komolyan nézett rám.
-Ha nem szeretnél mellettem aludni akkor te aludhatsz nyugodtan itt én meg kint alszok a kanapén.-ajánlotta fel mire rögtön megráztam a fejem.Biztosan nem kényelmes egy kanapén aludni ahol alig férsz el, na meg aztán mi van ha lefordul róla, leesik és szépen beveri a fejét?Hát semmi jó az biztos.Ezt nem fogom megkockáztatni.
-Nem, semmi baj.Nyugodtan aludj itt kényelmesen.-mosolyogtam rá kedvesen miközben elpirultam.Tényleg nagyon zavarbaejtő ez az egész.Most tulajdonképpen arra kérem, hogy aludjon velem.-Egyedül úgy is nehezen aludnék el.-tettem hozzá, hogy ne legyen olyan kínos de mikor kimondtam rájöttem, hogy ettől még kínosabb így a két kezemmel eltakartam az arcom mivel még pirosabb lettem.Azt hiszem ha nem állok le akkor Castiel hajszínéhez fog hasonlítani az arcom színe.
-Vagy is úgy értem, hogy a mennydörgés meg a villámlás miatt.-magyaráztam meg pár másodperc múlva.Gondolom Lys csak mosolygott azon amit én is leműveltem előtte.Aztán végre ő is megszólalt.
-Félsz a mennyödrgéstől és a villámlástól?-kérdezett rá szokásos lágy,kedves hangján.
-I-igen.-nyögtem ki.Na hát úgy érzem igazán ciki helyzetbe hoztam magam de ez van tényleg félek.De legalább tudom, hogy Lysander ilyesmiért sose nevetne ki.Persze magában biztos jót mosolyog a dolgon de azért jól esik, hogy nem hangoztatja a véleményét.
-Értem.-reagálta le a dolgot.Én pedig mivel már nem pirultam annyira elvettem a kezem az arcomról.Ő csak kedvesen mosolygott én pedig amint megláttam ezt a szokásos kedves arcát szintén elmosolyodtam.Az idő egész hamar elment bár lehet, hogy ez azért van mert Leigh készített egy kis kaját így én velük ettem majd mikor visszajöttünk még kicsit beszélgettünk de igazából semmi lényegesről nem esett szó.A könyvekről kérdeztem mivel van egy egész nagy könyvespolc a szobájában.Én ismét azt ágyon ültem Lysander pedig szintén leült mellém.
-Na álmos vagy már?-kérdezte miközben ő ásított egyet de már én is ásítottam.Csak bólintottam egyet.Igen már álmos voltam.A sok pirulgatás jól lefárasztott meg azért Rosaval az a zumba is rátett a dologra meg úgy az egész nap.
-Igen az vagyok.-válaszoltam mire ő befeküdt az ágyba és várta, hogy én is ledőljek.Viszont még egy ideig csak ültem és már megint haloványan elpirultam.
-Biztos ne aludjak én inkább a..-kezdett bele a kérdésbe de én már félbe is szakítottam.
-Biztos.-mondtam aztán én is elfeküdtem az ágyon ő meg elmosolyodott és betakart engem majd magát is.
-Jó éjszakát Szandra.-mosolygott rám én pedig felé fordultam ő is felém volt fordulva így mind a ketten az oldalunkon feküdtünk.Mikor egy hatalmasat villámlott megint kikerekedtek a szemeim, összerezzentem és inkább a párnába fordítottam a fejem.Nem sok mindentől félek de ez a mennydörgés és a villámcsapás pont olyan dolog amitől félek.Mikor melegséget éreztem az egyik kezemen kíváncsian fordítottam ismét Lysander felé a fejem és ekkor jutott el csak a tudatomig, hogy ő megfogta a kezem.Olyan meleg a keze...az enyém mindig ki van hülve, de az övé olyan jó meleg és engem is felmelegít.A szemembe nézett én pedig az övébe megszólalt és haloványan el is pirult bár én is.
-Ne félj.-csak ennyit mondott de nekem már ez is elég volt ahhoz, hogy szépen lenyugodjak és ne uralkodjon el rajtam a félelem.Csak néztem a szép felemás színű szemeibe.Ekkor megint dörgött az ég de ezúttal nem ijedtem meg csak néztem rá majd végül elmosolyodtam.
-Köszönöm, hogy itt maradhatok, hogy megnyugtatsz és mindent.-mondtam halkan.Olyan jó, hogy van egy ilyen barátom.Lysander pedig szintén boldogan mosolygott.De örülök neki, hogy Rosalya még az év elején mikor idejöttem bemutatta nekem őt is.
-Nincs mit.Örülök, hogy megnyugodtál.-szólalt meg kedvesen aztán lehunyta a szemét.-Most már aludj.-nézett rám félszemmel aztán végül már mind a két szeme be volt csukva.Én pedig bólintottam egyet és le is hunytam szemeimet.Így egész gyorsan eltudtam aludni.