Én, a szerencsétlen elátkozott

A kocsi vészesen közeledett Castiel pedig félúton járt.Sose gondoltam volna, hogy így fogok meghalni...sokszor gondolkodom ilyesmiken, hogy meddig fogok élni vagy, hogy hogyan fogok meghalni.De nem számítottam volna arra, hogy már 17 évesen vége lesz az életemnek még hozzá úgy, hogy egy kocsi gázol el.Olyan gyorsan meg van a baj.Csak hirtelen kibicsaklik a bokád az útra esel és a legelső autó keresztül megy rajtad te pedig valószínűleg meghalsz vagy jópár csontod eltörik...Mindenki fájdalommentes halált akar, vagy inkább az örökéletet.De egyik sem valósulhat meg.Nem tudsz úgy meghalni, hogy nem érzel semmit és nem élhetsz örökké, nem is lenne jó örökké élni..mi lenne abban az izgalmas, hogy öregen,fáradtan,végtagfájdalmakkal esetleg tolókocsiban ülsz és tulajdonképpen csak létezel...Létezel de semmit sem tudsz tenni.Viszont a korai halál sem jó.Mert akkor benned marad az érzés, hogy még képes lettél volna tovább élni de nem votl meg rá az esélyed.Vajon nekem most itt vége?Az én történetem itt fog véget érni?Talán a Túlvilágon nyithatom fel újra szemeim?Vagy mind csak egy mese és én ezután eltűnök véglegesen?Esetleg nem látok mást csak a sötétséget mely szép lassan eltemet?Nem tudom, senki sem tudja...Rápillantottam Castielre aki teljesen kétségbeesett arccal rohan felém olyan gyorsan, hogy abban sem vagyok biztos, hogy képes lesz itt megállni.Próbál megmenteni, a haláltól.Segíteni akar, nem akarja, hogy így legyen vége...Hirtelen hallottam a kocsi kerekének csikorgását ahogyan próbál lefékezni...úgy tűnik észrevette, hogy én az úton fekszem.De vajon ez még időben van?Vagy így is elfog ütni?Talán egy esély arra, hogy túléljem pár töréssel?Vagy egy esély arra, hogy a fiú ideérjen és ne itt érjen véget a történetem?Ekkor Castiel ha lehet még gyorsabban futott felém.A kocsi pedig jelentősen lelassult.Castiel ideért és eszméletlen gyorsasággal hajolt le a kezemért majd magához rántott és zihálva karolta át a vállam így magához ölelve én meg felszisszenve helyeztem a súlyom a bal lábamra mert a jobb kibicsaklott.A gumik csikorgó hangja megszűnt helyette már csak a szelet éreztem mely azt jelezte, hogy az autó elsuhan mögöttünk.Gombóccal a torkomban fúrtam a fejem Castiel mellkasának miközben átöleltem őt.Végül a fiú száját egy nyugodtabb sóhaj hagyta el.Éreztem rajta, hogy megijedt, félt, hogy bajom esik vagy, hogy a szeme láttára gázol el egy autó, a keze még mindig az enyémet szorította de egy kis remegést is éreztem benne.Lehet, hogy ő jobban megijedt mint én.Megkaptam az esélyt arra, hogy megmenthessen.Túléltem..Minden eszméletlen gyorsasággal történt.Most, hogy így belegondolok az egész lehetett körülbelül 6-7 perc.Az út felé futottam a zebránál megakartam állni de a bokám kibicsaklott és az útra estem, a távolban feltűnt egy kocsi mely nagy gázzal felmé közelít, Castiel lefordul a sarkon majd amint észrevesz felém rohan.Az autóvezetőnek is feltűnik, hogy az úton fekszem így a fékre tapos.A fiú pedig éppen elég gyors ahhoz, hogy ideérjen és még mielőtt megtörténhetne a baleset felránt a földről az autó pedig elhajt mögöttünk.Hihetetlen de ez az egész tényleg csak pár percig tartott.Közben úgy tűnt, hogy az idő lelassult.Ahogy szokták mondanni lassú,fájdalmas,könyörtelen halál.Igen már értem, hogy miért lassú.Furcsa volt megélni ezt ilyeneken gondolkodni.De most már csak az a fontos, hogy nem volt baleset, nem haltam meg és, hogy Castiel mentett meg.Igaz is megmentette az életemet és én még meg sem köszöntem.Pedig annyira sietett, hogy ideérjen.Látszott rajta, hogy kétségbe van esve és, hogy tisztában van azzal, hogy ha ő nem fog ideérni akkor más nem fog menteni és én a szeme láttára veszítem el az életemet.
-Köszönöm Castiel.-suttogtam mire ő még közelebb húzott magához én pedig óvatosan megemelve a fejem néztem a szemébe.Láttam az arcán, hogy tényleg megijedt és, hogy aggódik.Igen ha ez velem történt volna meg...Ha én láttam volna, hogy az egyik barátom az úton fekszik miközben egy autó sebesen közelít felé én is megijedtem volna sőt talán még pánikrohamot is kaptam volna.Szerencsére ő megőrizte a hidegvérét és tudta, hogy oda kell érnie.Ha egy kicsivel is később indul nekem kampec.Hiába végez a kocsi...ha későn fékez akkor későn is áll meg...
-Legközelebb jobban vigyázz.Ma már kétszer is majd nem elütöttek.-mondta én pedig csak bólintottam majd utoljára dőltem neki és szorítottam meg majd elhúzódtam tőle ő is elengedett de a kezemet még mindig fogta de a szorításon már enyhített.Igaza van, a mai nap nem voltam valami szerencsés.Először a figyelmetlenség, másodszor a véletlen.Sokkal jobban kellene vigyáznom.Óvatosnak kell lennem különben egyszer majd ha egyedül leszek és ilyen történik tényleg végem lesz.Sokszor voltam már így de mindig volt valaki aki megmentett.Talán egyszer úgy fogok meghalni, hogy egyedül leszek.Nem lesz velem senki aki megtudna menteni aztán véletlenül kilépek az útra mikor még piros a lámpa és elcsap az első autó.
-Igyekszem nem bajba kerülni.-mondtam.Ő pedig bólintott egyet és elengedte a kezem majd fáradt sóhaj hagyta el a száját.Már másodszor kellett végignéznie ahogyan majd nem elütnek.Olyan gyorsan futott, hogy még időben odaérjen hozzám.Biztosan nagyon elfáradt.Tényleg sokkal óvatosabbnak kellene lennem.
-Jaj te nő.-sóhajtotta mire muszáj volt elvigyorodtam.-Tudtam én, hogy veled csak a baj lesz.-vigyorodott el és úgy tűnt, hogy végre megnyugodot bár még valamennyire én is a dolgok hatása alatt voltam belülről még mindig remegtem csak szerencsére ez kívülről nem látszott annyira.Hát végül is igaza van velem mindig csak a baj van.Legalább is ma egész nap csak az volt.Vicces, hogy ő szinte mindig keresi a bajt engem meg a baj keres...Csak ez úgy szokott lenni, hogy a baj engem meg is talál ő meg nem mindig találja meg a bajt.
-Hm szóval én vonzom a bajt téged meg a baj vonz.-bólogattam miközben a nem létező szakállamat simogattam így olyan volt mint ha valami tudós lennék.Erre ő elnevette magát majd szórakozottan vigyorgott.Na végre ha már látom ezt a mosolyát akkor már nincs baj és én is kezdek megnyugodni.Ezek után nem hiszem, hogy egyedül átmerek kelni az úttesten.
-Igen ez pontosan így van.Viszont te csökkentheznéd a vonzerőd.-öltötte ki a nyelvem mire csak félmosollyal az arcomon pillantottam le a földre majd vissza rá és aprót bólintottam.Na igen ezt a vonzerőmet jó lenne lecsökkenteni úgy nullára.Tulajdonképpen egész életemben csak üldöz a baj...
-Ezek után akarsz még kutyát sétáltatni vagy jobb lenne ha inkább hazakísérnélek és otthon maradnál?-kérdezett rá és valamivel komolyabb fejet vágott.Hát talán az lenne a legjobb ha otthon maradnék még a végén még több bajt okoznék.Komolyan olyan vagyok mint aki el van átkozva.Kár, hogy nem tudom mivel lehet megtörni az átkot.Na viszont én nem akarok otthon maradni.Akkor unatkoznék és mivel Rosa beteg még facebookon se tudunk beszélgetni, de még telefonálni se.Főleg, hogy szerintem alszik..vagy is gondolom Leigh ágyba dugta mert betegen aludni kell.De én meg viszont nem akarok egyedül lenni.
-Persze, hogy szeretnék kutyát sétáltatni.-mondtam határozottan mire ismét elvigyorodott és biccentett egyet.Szerencsére Castiel tuti nem fogja nekem azt mondani, hogy maradjak otthon.Amúgy se szól bele nagyon mások dolgába kivéve ha az őt is érinti.
-Oké akkor hazakísérlek és majd megyek is érted.-kacsintott majd elindult arra emerre lakok.-Gyere.-fordult hátra én meg bicegve mentem utána mire megállt és rám nézett.Gondolom feltűnt neki, hogy lesántultam.Bár azért még hazatudok sántikálni annyira nem vészes.Bár akkor abban az első néhány percben iszonyúan fájt, most szerencsére nem úgy bicsaklott ki, hogy még órákig fáj utána.
-Mi történt a lábaddal?-kérdezett rá mire én csak esetlen mosolyt villantottam meg.Hát persze, hogy a lábammal is történt valami.Nem is én lennék ha megúsztam volna fájdalom nélkül.Végül is megadtam neki az egyszerű választ.
-Kibicsaklott azért estem az útra.-feleltem mire ő olyan "nem hiszem el" mosollyal lépett közelebb hozzám és felvett a hátára.Én meg csak meglepett fejjel néztem le rá bár az arcából nem sokat láttam innen felülről így oldalról hajoltam oda mire ő megszólalt.
-Olyan kis szerencsétlen vagy.Melletted aztán nem unatkozik az ember.-nevette el magát és én is elvigyorodtam miközben az egyik kezemmel a vállát fogtam a másikkal pedig a mellkasa felé nyúltam ne, hogy leessek...Igen velem előfordulhat.
-Na akkor most szó szerint hazaviszlek.-vigyorgott tovább szórakozottan.Milyen kedves, először sose gondoltam volna, hogy ilyen segítőkész, aranyos fiúcska is tud lenni.Azt hittem, hogy olyan kötekedős,bunkó,én aztán senkinek se segítek emberrel lesz dolgom.De nem.Egyáltalán nem ilyen.Persze elég makacs és néha kötekedik is de nem olyan vészes eset főleg mikor ilyen kis aranyos és segít...Viszont ha kijelenteném, hogy aranyosnak tartom őt akkor már nem lenne ilyen kis cuki pofa.Így nem is fogom kijelenteni.

Castiel lassú léptekkel vitt a hátán arra amerre lakok.Egyébként furcsa, hogy tudja hol lakok..Mondjuk eddig csak kétszer mentünk el arra felé és abból csak egyszer mentem be is a házba.Úgy meg nem szoktunk beszélni róla, hogy ki hol lakik.
-Amúgy Démonnak hívják a kutyád ugye?-kérdeztem rá, hogy ha majd hozza a kutyust tudtam mi a neve meg, hogy ne legyünk már csendben.Bár én itt fent elvagyok szóval igazából mindegy.De azért még is csak beszéljünk már valamiről.
-Igen.Kíváncsi vagyok rá, hogy szimpatikus leszel-e neki.-mondta-És arra is, hogy neked szimpatikus lesz-e ő.-tette hozzá vigyorogva mire csak haloványan elmosolyodtam és az állam a fejére tettem.Hát majd meglátjuk, hogy milyen a kutyuska és kiderül, hogy szimpi lesz-e nekem.Mondjuk igazából teljesen mindegy, hogy külsőleg milyen imádom a kutyákat és mindet ugyanúgy szeretem.Azt meg majd meglátjuk, hogy mennyire előítéletes az ő kutyája.De általában az állatok sem a külső alapján ítélnek.Szerintem jól kijövök majd Démonnal.
-Biztos.Szeretem a kutyákat...és a kutyák is szeretnek engem.-nevettem el magam.Ő is felnevetett de halkabba mint én.Na igen érdekesen hangzott ez a "a kutyák is szeretnek engem" mondat.
-Hát tudod Démon nem valami barátságos.-mondta én meg csak megrántottam a vállam.Engem általában szeretnek az állatok biztos Démon is megszeret majd.Vagy ha meg még sem kedvel meg akkor sincs semmi max majd Castiel pórázon tartja.
-Eleinte te sem tűntél valami barátságosnak...Sőt ki is jelentetted, hogy utálsz.-mondtam miközben félrehúztam a számat.Ő meg kicsit megkomolyodott.Hát igen amikor bekerültem az iskolába Rosalyaval hamar megtaláltuk a közös hangot ő viszont beakart mutatni Lysandernek.Viszont Lys éppen Cassal beszélgetett és mikor a barátnőmmel szépen bepofátlankodtunk a beszélgetésükbe a vöröske nem igazáb szívlelt.
-Jó az régen volt.Nem szeretek másokat közel engedni magamhoz és amúgy is akkor elég idegesíő voltál.-mondta én meg vágtam egy sértett pofát.Igazából tényleg idegesítő lehetett, hogy az akkor új csaj csak úgy odapofátlankodik hozzájuk és tulajdonképpen nem is vele akartunk beszélni ha nem Lysanderrel.Végül azért Rosa Casnak is bemutatott.
-Ch nem is igaz.-tagadtam mire ő elnevette magát.
-Nem-e, minden egyes szünetben odajárkáltál hozzám és még Lysanderrel sem tudtam normálisan beszélni.-mondta vigyorogva mire csak lefejeltem a fejét mire felszisszent.-Naaaa.-mondta és elnevette magát én meg a mellkasáról felhúztam a kezem és megsimogattam a buksiját.
-Oké talán idegesítő voltam de már nem vagyok az ugye?-kérdeztem rá  aztán a fejét nézegttem majd az egyik ujjammal egy kis kört rajzolgattam rá.-Kérsz rá gyógypuszit?-kérdeztem rá nevetve mire ő is elnevette magát.Lehet, hogy még mindig idegesítő vagyok csak már megszokta tőlem is.Elvileg Rosa is beszokott pofátlankodni a beszélgetésükbe és azt is megszokták már.
-Nem kössz azért annyira nem fájt.Egyébként meg ami azt illeti még mindig idegesítő vagy.-mondta de láttam, hogy ott van a fején egy pimasz vigyor szóval gondoltam, hogy csak viccel de azért sóhajtottam egyet.Akkor még se lennék annyira idegesítő mint eredetileg voltam?
-Hát jó akkor idegesítő vagyok.Majd kevesebbet leszel velem és akkor nem leszek az annyira.-mondtam ő meg csak halkan elnevette magát.Na most akkor nem tetszik neki az ötletem vagy az előbb tényleg csak szórkozott?Gyorsan megkaptam a választ a kérdésre.
-Csak vicc volt.Amúgy is már megszoktam, hogy ilyen vagy.-mosolygott fel rám mire én is elmosolyodtam.Az út többi részében már nem beszéltünk.Mire odaértünk a házamhoz már nem is fájt annyira a lábam.Végre valami jó hír.
-Na megjöttünk.-mondta aztán óvatosan letett a földre én pedig lassan a kapuhoz lépkedtem és már tényleg alig éreztem a fájdalmat a lábamban.Mire visszaér már hűlt helye lesz a fájdalomnak.Mint ha nem is lett volna.De jó.
-Köszi.-mosolyogtam rá ő meg csak biccentett egyet.
-Akkor majd jövök.-mondta és megfordult majd elindult arra amerre ő lakik.Én pedig a kapuajtót kinyitva mentem be az udvarba majd onnan a házhoz és ott már csak beléptem a házajtón.Castiel is olyan kedves.Sokkal kedvesebb és segítőkészebb mint amilyennek első ránézésre tűnik.Örülök, hogy végül összebarátkoztam vele.Kíváncsi vagyok rá, hogy milyen a kutyája.Lehet, hogy hasonlít Castielre és először majd nem fog szeretni de végül megkedvel vagy talán pont az ellentéte lesz?Majd meglátjuk...Felmentem a lépcsőn az emeletre ott pedig a szobámba ahol gyorsan megírtam a mai leckét és átvettem az anyagot.Egész gyorsan végeztem és mivel Castiel még nem jött meg így a laptopomba behoztam a youtubet és beraktam egy jó kis zenét majd azt énekelgettem és mivel a hangszóróra is rákötöttem így akkor is hallottam a zenét ha az emeleti folyosón sétáltam.Ahhoz képest, hogy a zene mondanivalója éppen nem volt aktuális még is nagyon jól beletudtam élni magam.A végén már azon kaptam magam, hogy egész hangosan éneklek.Jobb lesz ha becsukom az ablakot tuti, hogy valaki hallotta a hangom...Nem baj ha nem tudja emberhez társítani akkor nincs baj.Nem szeretek mások előtt egyedül énekelni.Persze ha valakivel éneklek akkor az úgy már más de még úgy is félek kicsit.Gyorsan becsuktam az ablakot amúgy is szép kis huzatot csináltam közben.Hallottam a csengő hangját így még kikukucskáltam az ablakon és láttam, hogy Castiel jött meg.Gyorsan mentem le és nyitottam ki az ajtót majd siettem a kapuhoz és látva az kutyát és Castiel szórakozott mosolyát én is elvigyorodtam.
-De aranyos.-néztem a kutyát csillogó szemekkel mire Castiel elnevette magát és rám nézett.
-Nyisd ki az ajtót és majd meglátjuk, hogy megesz-e téged.-öltöte ki a nyelvét én meg olyan "kihívás elfogadva" fejet vágva nyitottam ki az ajtót és léptem ki majd megfordultam és zártam be azt.Na lássuk a kiskutyát.
-Szia Démon.-mosolyogtam rá kicsit lehajolva mire az egyik lábát a combomra tette én pedig a fejéhez nyúltam majd finoman megsimogattam azt.A kutya meg a nyelvét kiöltve lihegett és úgy nézett ki mint egy nagy gyerek.Hát ez egyáltalán nem evett meg.Még csak csúnyán se néz.De nem is ugat...Castiel akkor csak ijesztgetett engem az iskolában meg útközben.Nagyon is barátságos kutyuska.
-Nem tudom miket beszéltél te az iskolában nekem.Tiszta édes ez a kutyus.-mondtam miközben a fületövét vakargattam aztán kiegyenesedtem a kutya pedig visszahúzta a mancsát és a földre tette.Én pedig Castielre néztem aki elképedt arcot vágott amitől muszáj volt nevetnem.
-Mi az?-kérdeztem rá.Közben a kutya körbejárt és megszagolgatott.Gondolom kicsit Castiel illatom volt mivel egész úton ő hozott valamennyire biztos átvettem az illatát.Így pedig már nem volt olyan ellenséges a kutya.Vagy alapból ilyen.
-Ez túl gyors volt.Nem sok emberrel volt ilyen.Még Lysanderre is ráugrott és megugatta még a huszadik alkalom után is.Erre jössz te és neked hagyja még azt is, hogy megsimogasd.-mondta hitetlen mosollyal végül csak sóhajtott egyet.Hát akkor tényleg Castiel illatom lehet ha ez történt.Vagy tényleg ilyen jó kisugárzásom van, hogy nem lehet nem szeretni...Hű ez eszméletlenül egoistán hangzott..
-Hát jó akkor téged szeretni fog.-mondta én meg önelégült fejjel indultam el a park felé.Igen engem szeretni fog és én is szeretni fogom őt.
-Igen engem csak szeretni lehet.-vágtam továbbra is beképzelt fejet ő meg elvigyorodott.Persze ezt én csak viccnek szántam.Sokan nem szeretnek de engem csak az érdekel aki engem is szeret.
-Héhé Törpilla azért vegyél vissza az egódból.-mondta szórakozottan én meg csak bólogattam mint valami bólogatós kutya az autóban.-Most megfogsz bolondulni?-kérdezte hülye fejjel mire elnevettem magam és már abba be bírtam hagyni.Ismer már tudja, hogy milyen vagyok mikor hirtelen elkezdek hülyén viselkedni akkor már össze-vissza fogok beszélni és nevetgélni össze-vissza.Olyan vagyok iylenkor mint aki részeg.De általában menni azért még tudok, kivéve ha a nevetés miatt már nem megy az se.Kellemetlen ha nyilvános helyen jön rám az 5 perc..Akarom mondani félóra.Az a legviccesebb mikor megyek Rosalyahoz és nézünk egy filmet vagy ilyesmi aztán hirtelen ránktör a félóra és elkezdünk retardált fóka módjára nevetni miközben össze-vissza hadonászunk a kezünkkel meg próbálunk beszélni.Viszont egy értelmes mondat se jön ki a szánkon.
-Köheheszii most nehhehm tuhuhudok nem nevehehhehetnihihi.-mondtam az az inkább nevettem.Végül is elkezdett röhögni azon, hogy én éppen röhögőgörcsöt kaptam.Már a szemem is könnyezett és az arcom is piroskás volt.Már annál a fázisnál jártam ahol a saját nevetésemen röhögök.De Castiel is annyira röhögött, hogy kezdett az arcszíne a hajáéhoz hasonlítani.Lassan kiértünk a pakrba ahol már abbahagytuk a nevetést viszont levegő után kapkodva lépkedtünk a legközelebbi padhoz ahová leültünk, hogy kifújuk magunkat.
-Huh ez jó volt.-vigyorodtam el.Ő erre csak megrázta a fejét.Gondolom neki nem volt ez valami kellemes főleg, hogy a kutyát is tartania kellett mert amúgy biztos elfutott volna.
-Ilyet csak napi egyszer szoktál csinálni ugye?-kérdezte mire elnevettem magam-Jaj ne, hogy megint elkezd.-sóhajtotta fáradtan mire csak elvigyorodtam.
-Nem tudom általában egyszer.De lehet, hogy ma többször is fogok.-öltöttem ki a nyelvem mire ő csak olyan "ne csináld már" fejjel nézett rám és nyűgösen dőlt neki a pad támlájának.
-Na jó majd visszafogom magam.-vágtam póker arcot de nem ment sokáig mert végül elnevettem magam ő meg csak az egyik kezével a szemét takarva ült miközben a másik kezével a pórázt tartotta.
-Oké-okéhé naahaha...-nevettem tovább végül csak fejbevágtam magam persze nem olyan erősen de ettől csak még jobban nevettem.Végül lehunytam a szemem és vettem egy nagy levegőt, hogy befejezzem a nevetést így hörcsög pofit vágtam.Mivel nem találtam semmi vicces dolgot körülöttünk így hamar megkomolyodtam és rámosolyogtam Castielre aki végig ugyanabban a pózban volt.
-Befejeztem.-jelentettem ki ő meg egy halk "hála az égnek" kijelentéssel reagálta le a dolgot.Én pedig odahajoltam Démonhoz majd elkezdtem simogatni mire kicsit közelebb jött hozzám.Nem sok mindenről beszélgettünk igazából csak a kutyájáról, de arról jó sokat.Közben Démontól szereztem egy pacsit is így azt hiszem eléggé megkedvelt.Castiel úgy 7 óra körül hazakísért majd ő is hazament.Mikor már bent voltam a házamban csináltam magamnak egy kis palacsintát így holnap is tudok majd azt enni.Felmentem a szobámba és rögtön leültem az íróasztalamhoz ahol ott volt a laptopom is.Felnyitottam majd beléptem a Facebookba.Kicsit meglepődtem mikor jött 2 üzenet.Mellette volt még 3 értesítés.Irisnek tetszik a profilképem, Kentin és Kim megosztott valamit és a harmadik pedig az, hogy az egyik csoportban hozzászólt valaki egy képhez.Na most pedig nézzük az üzeneteket.Az egyik Natanieltől jött a másik pedig Rosatól.Rosatól?Rosa felment Facebookra betegen...Természetesen a barátnőm üzenetét néztem meg előbb.

Rosalya:Szia Szandra! :)) Gondoltam szólok, hogy holnap már megyek iskolába.Majd ott leszek reggel szokás szerint a házatok előt! ^^

De jó, ez azt jelenti, hogy Ros meggyógyult és akkor már nem is leszek egyedül az iskolában.Bár Irisék magukhoz hívtak azért jobb lesz a legjobb barátnőmmel.Gyorsan visszaírok neki.

Alexandra:Szia! ^^ Oké örülök, hogy meggyógyultál. :)

Akkor most nézzük, hogy mi akar Nataniel.Elég fontos lehet ha még Facebookra is feljött, hogy elmondja.Neki nem szokása közösségi oldalakra felmenni.

Nataniel:Szia, az iskolában hagytad a noteszed és gondoltam szólok, hogy megtaláltam és holnap odaadom.

A noteszem?Te jó ég tényleg most elvittem az iskolába..Remélem nem olvasott bele.Mindenkiről írtam bele dolgokat.Meg igazából nekem az a notesz tulajdonképpen a naplóm.Abba szoktam leírni a gondolataimat vagy ha kivagyok borulva odaírom le az érzéseimet.Már az általános óta meg van.Az is benne van amikor bántottak.Nem akarom, hogy tudják mi történt velem.Nagyon remélem, hogy Nat volt olyan kedves és jófiú, hogy nem nézett bele.Neki már nem írtam vissza amúgy sem szokott feljárni tehát úgy se látná.Majd az iskolában megköszönöm neki.Kiléptem és kikapcsoltam a laptopom is majd átöltöztem a pizsamámba és lefeküdtem aludni.