Egy szürke nap Rosa nélkül avagy bohóckodás Castiellel

A reggelem a szokásos módon telt leszámítva, hogy Rosa már megint nem volt ott a kapuban tehát még mindig beteg szegény remélem minél előbb meggyógyul.A hátamra kaptam a táskámat majd elindultam az iskolába útközben pedig halkan énekelgettem egy dalt amit mostanában megszerettem.Persze mikor valaki felém közeledett csak dúdoltam ne, hogy még megzavarjam vagy véletlenül megsüketüljön a hangomtól.Bár nincs olyan rossz hangom viszont kinek mi tetszik alapon jobb ha elhalkulok ha valaki elmegy mellettem.Lassan beértem az iskolába ahol már nem énekeltem.Csak magamban sétálgattam az udvarban míg mindenki más a saját társaságával volt kis csoportokba verődve.Lysander Castiellel beszélgetett és mivel úgy tűnt, hogy valami komolyabb dologról van szó inkább nem mentem oda.Iris Melodyval társalgott.Viola Dajannal és Jadevel volt egy csoportban és a kertészklub felé sétáltak míg a zöld hajú fiú nagy boldogan magyarázott valamelyik virág gyors fejlődéséről.Halovány mosollyal az arcomon néztem ahogyan Dajan próbál valami magyarázatot találni arra, hogy miért megy el...na igen őt nem igazán érdeklik a virágok.Viola csak szokásához híven enyhe pírrel az arcán lépkedett Jade után és ajkai szegletében halovány mosoly jelent meg Dajan mondataitól.A vége az lett, hogy Jade átkarolta Dajan vállát és továbbra is mindent figyelmen kívül hagyva vidám arccal vezette a kertész klub felé a srácot majd egy idő után Violát is átkarolta a másik kezével aki erre elvörösödött aztán csak édesen elmosolyodott.Amint eltűntek a szemem elől csak mosolyogva csóváltam meg a fejem majd halkan sóhajtottam egyet és mentem tovább.De ahhoz képest, hogy éppen egyedül voltam ugyan is Rosalya nem volt velem még is csak boldog voltam...Legalább is mosolyogtam.Mindenki jól meg volt én pedig úgy gondoltam, hogy mivel úgy sincs senki akihez odamehetnék bementem a folyosóra és a DÖK terem felé vettem az irányt.Nat mindig szívesen lát és én szívesen segítek neki ha tudok.Talán most sem zavarnám.Az ajtó előtt megálltam majd kettőt kopogtam és halovány mosollyal az arcomon benyitottam.
-Szi...-köszöntem volna nagy vidáman mikor megláttam, hogy nincs itt senki...A mosoly lefagyott az arcomról és nagy szemekkel pislogva néztem körbe a teremben de tényleg nem volt itt senki.Erre csak sóhajtottam egyet majd visszaléptem a folyosóra és becsuktam az ajtót.Hát akkor még sem beszélek Nataniellel.Na jó akkor most mi legyen?Végül inkább maradtam a folyosón...a hátamat a falnak döntve vártam, hogy csengessenek.Ez hamar meg is történt így a sorakozó után már mentem is be az osztályteremünkbe.Ott megint csak egyedül voltam mert a padtársam Rosa és mivel ő nincs itt így egyedül ülök.Nagyban bambultam mikor hirtelen valaki a vállamra tette a kezét erre ijedten kaptam fel a fejem és néztem hátra.Ekkor találtam magam szembe Castiel buksijával és azzal a szórakozott mosolyával.
-Mit szeretnél?-kérdeztem rá hát ha akar is valamit nem csak szórakozásból tette a kezét a vállamra ami egyébként már le is csúszott.
-Ja semmit csak kíváncsi voltam milyen ijedős vagy.-erre csak csúnyán néztem rá mire elnevette magát.
-Azért ennyire nem vagyok csúnya.-játszotta a sértődöttett mire kicsit összeszükítettem a szemem és haloványan elmosolyodtam de olyan kis sunyi fejem lett így.
-De, hogy is nem.-öltöttem ki a nyelvem mire kissé lenéző szemekkel nézett rajtam végig.
-Ugyan kérlek először nézz tükörbe aztán mondd, hogy én vagyok a csúnya.-mondta mire én csak bevágtam egy olyan agyon sértett pofát.
-Pff, pont te mondod mikor még a hajad is feláll.-vágtam vissza miközben odanyúltam a hajához és még jobban összekócoltam azt.Erre kicsit elkomorult az arca mire egy kis tetettett ijedtséggel néztem rá.
-Úgy érzem most kell lelépni.Csá.-mondtam majd már vissza is fordultam a padomhoz és jól betoltam magam a székkel azért még hátrafordultam egyszer és jól kiöltöttem a nyelvem a vörös hajúra mire az csak rám vicsorgott de aztán csak ő is kiöltötte a nyelvét jelezve, hogy nincs harag.Közben már helyre is állította a frizuráját.Örültem, hogy nem haragudott meg érte.Bár Castiellel normálisan nem igen szoktam beszélgetni leszámítva a komoly dolgokat.Lassan bejött a tanár és kezdetét vehette a történelem óra amit nem igazán szeretek így körülbelül úgy tűnt, hogy sosem lesz vége.Mikor meghallottam a csengő hangját már vissza is tértem a valóságba és pattantam fel majd a könyveimet a táskámba söpörve indultam el az ajtó felé.Az udvaron indultam el ismét egyedül ám most nem mentem olyan sokáig mert Castiel már megint megfogta a vállam de már nem ijedtem meg.
-Castiel ez elsőre hatott de másodjára már túl kiszámítható.-mondtam felé sem fordítva a fejem ám végül ránéztem viszont nem Castiel ha nem egy értetlen tekintetű Iris állt mellettem.
-Ó Iris te vagy.Sajnálom.Mit szeretnél?-szólaltam meg miközben zavartan mosolyogtam.
-Semmi baj.-jelent meg vidám mosoly az arcán-Nem tudod, hogy mi van Rosalyaval?-kérdezte és kis aggodalom jelent meg a szemében.
-Beteg, lázas és végtag fájdalmai vannak.-adtam meg a választ.Ő pedig úgy tűnt, hogy még inkább aggódik a lányért.-Hé nyugi votlam nála és azért annyira nincs rosszul.-próbáltam megnyugtatni erre csak bólintott egyet de még mindig aggódott.
-Majd megkérdezem mikor jöhet iskolába.-mosolyogtam rá kedvesen ő pedig ezt viszonozva biccentett.
-Rendben, amúgy nincs kedved odajönni hozzánk?Egyedül nem valami jó.-kérdezett rá és úgy tűnt, hogy vidámabb lett.Milyen kedves bár Iris mindenkivel ilyen.Csak bólintottam egyet erre együtt indultunk el a lányok csoportja felé.
-Köszi.-néztem rá hálás szemekkel.
-Ugyan.-nézett vissza rám mosolyogva aztán amint odaértünk a társasághoz már is megkezdődtek azok a tipikus lányos beszélgetések.Persze ez nem olyan volt mint ha Rosalyaval beszélgetnék de azért még mindig jobb mint, hogy egyedül vagyok.A szünet hamar elment és jött a következő óra.Ezután már minden szünetben Irissel,Melodyval és Kimmel beszélgettem.Most pont véget ért az utolsó óra én pedig a táskámat magamra kapva indultam el kifelé.Ám most már egyedül voltam mert Lysander előbb elment ugyan is volt valami fontos elintézni valója.Már éppen a kapuban voltam mikor valaki megfogta a vállam erre már nem ijedtem meg...elvégre ez ma már a harmadik eset.Csak hátranéztem és ezúttal mág Castiellel találtam szembe magam.
-Na már nem ijedsz meg úgy tűnik fejlődő képes vagy.-mondta aztán elnevette magát de ezen már én is nevettem.
-Mit szeretnél?-kérdeztem rá miután jól kinevettük magunkat.Ő a szokásos rosszfiús vigyorával belekezdett a monandójába.
-Gondoltam mivel Rosalya úgy is beteg, Lysandernek meg elintézni valója van neked nincs semmi dolgod így eljöhetnél velem kutyát sétáltatni.-mondta .Én kicsit meglepődtem azon, hogy ilyesmit mondott de végül csak örültem, hogy gondol rám így rámosolyogtam.
-Szívesen elmegyek.Milyen kutyád van?-kérdeztem rá mire ő kicsit gonosz fejet vágott.
-Jó nagy.-adta meg a választ mire én csak bólogattam.
-Jó ha arra játszól, hogy beijessz nem tudsz imádom a kutyákat és nem félek tőlük.-öltöttem ki a nyelvem erre csak olyan "nem tudsz te semmit" pofit vágva rázta meg a fejét.
-Majd azt mondom neki, hogy támadjon rád.-jelentette ki egyszerűen mire csak elnevettem magam.
-Na kössz.-boxoltam egyet a vállába mire csak finoman visszaütött de aztán inkább kiléptem a járdára ám figyelmetlen voltam és pont jött egy biciklis jó gyorsan.Viszont hirtelen valaki megragadta a csuklóm és magához rántott.
-Jobban is vigyázhatnál.-mondta.