Meglátogatjuk Rosalyat és még a jegyzetfüzet is eltűnt

Lysanderrel éppen Rosa háza felé mentünk és körülbelül félúton járhattunk mikor a fiú hirtelen megtorpant és erre én is megálltam.
-Mi a baj?-kérdeztem rá mert nagyon úgy nézett ki mint aki elfelejtett valamit.Nos igen a drága fiúcskánk mit is felejthetett volna el ha nem a jegyzetfüzetét számítottam erre a válaszra és mikor meg is kaptam csak bólintottam.
-Én visszamegyek megkeresni te addig nyugodtan menj el Rosahoz én majd később csatlakozom.-mondta és már indult is vissza de legnagyobb meglepetésére én is visszafordultam.
-Együtt gyorsabb, különben is szívesen segítek.-mosolyogtam rá kedvesen mire neki is halovány mosoly jelent meg ajkai szegletében majd biccentett és ezúttal már gyorsabb léptekkel indultunk meg az iskola felé.Hamar odaértünk és már az udvaron voltunk mikor ismét beszélgetni kezdtünk.
-Hol voltál ma a legtöbbször és hol a legutoljára?-kérdeztem rá mert valószínűleg azon a helyen lesz ahol a legtöbbször volt vagy ott ahol utoljára.
-Az udvaron voltam és utoljára a kertész klubban.-adta meg a választ.Bólintottam egyet ezzel jelezve, hogy értettem és már neki is álltam keresni de olyan nyomozós beütéssel, hogy muszáj volt elmosolyodnia.Mivel én választottam a nehezebbet az udvart így ő kijelentette, hogy ő akkor megy a kertész klubba.Már vagy a fele udvart átkutattam és még nem találtam meg.Végül a padoknál leltem rá még hozzá az egyik bokortól nem messze.Biztos leesett a padról meg még lehet, hogy odébb fújta a szél vagy valami.Felvettem és elindultam visszafelé.Közben megfordult a fejemben, hogy talán bele kéne olvasni.Nem tudom folyton ezt búja és írogat bele.Annyira kíváncsivá tesz de nem szabad.Ez nem az enyém, nem szabad belenéznem.Lehet, hogy elég személyes dolgok vannak benne én pedig nem szívesen ütöm bele mások dolgába az orrom.Mikor már ott voltam a kertész klub bejáratától pár méterre Lys jött ki én pedig győztes mosollyal emeltem a magasba a jegyzetfüzetet.Ezen ő csak elmosolyodott majd felém nyújtotta a kezét, hogy elkérje mire én már tartom is neki de hirtelen sunyi mosoly jelent meg az arcomon és visszahúztam.Erre ő vágott egy jó értetlen arcot de ezzel csak megmosolyogtatott.
-Kérek érte egy puszit cserébe.-mondtam még mindig sunyi mosollyal de ő erre hirtelen meglepődött majd zavartan nézett oldalra.Én pedig kiöltöttem a nyelvem és még mindig mosolyogtam de ahogy láttam, hogy komolyan vesz kis meglepődöttség futott át az arcomon és már nem mosolyogtam csak nagy szemekkel odalépkedtem hozzá majd az egyik kezem a vállára tettem mire rám nézett.
-Hé nyugi csak vicceltem.-mosolyogtam rá nyugtatóan majd a kezemben lévő jegyzetfüzettel odanyúltam a kezéhez és beleraktam.
-Bocsánat.-sütöttem le a szemem aztán lassan elfordultam és elindultam a bejárat felé.Végül ő is jött velem amitől megnyugodtam.Úgy látszik nem haragudott meg de azért biztosra akarok menni.
-Nem haragszol ugye?Sose zsarolnálak meg.-néztem rá picit félénken de ő erre csak elmosolyodott és megrázta a fejét.
-Nem haragszom.-felelte és mivel közben a szemembe nézett így biztos voltam benne, hogy őszinte ő sose hazudna főleg nem mások szemébe.Ettől nyugodtabb mosoly jelent meg az arcomon és egy halk sóhaj is elhagyta a számat.
-Akkor jó.Azt hittem mérges leszel rám...bár te még akkor is nyugodt vagy mikor mindenki ideges körülötted és ez egy nagyon jó tulajdonság.-mosolyogtam rá haloványan.
-Egy ilyenért nem tudnék haragudni.Annyi az egész, hogy tiszta fejjel kell gondolkodni nem történt semmi olyan amiért okom lenne idegeskedni.-magyarázta el egy lágy mosollyal.Jó volt így látni, néha tényleg nem értem, hogy hogyan tud mindig minden körülmények között ilyen nyugodt lenni.De most, hogy mondja tényleg egyszerű a válasz csak szépen végig kell gondolni.Így utólag tényleg csak egy szimpla vicc volt és ezt közöltem is vele sőt bocsánatot is kértem így pedig nem lenne sok értelme haragudni.Csendben sétáltunk ismét Rosa háza felé.Lassan odaértünk majd csengettünk.Leigh nyitott ajtót és rögtön be is invitált minket a házba.Én természetesen a barátnőm szobája felé vettem az irányt és így hagytam négyszemközt beszélni a fiúkat.Lassan odaértem kopogtam majd benyitottam és a barátnőm széles mosollyal ám kissé kipirult arccal mosolygott vissza rám és a szemei is csillogtak illetve kicsit megdagadtak.
-Szia Rosalya.-mosolyogtam rá majd közelebb lépkedtem de azért tartottam a távolságot ne, hogy elkapjam a betegséget.Az íróasztalnál lévő széket húztam ki majd ültem le rá.
-Na mesélj mi volt az iskolában?Mindenre kíváncsi vagyok.-mondta lelkesen és meg kell, hogy mondjam így betegen azzal a mosollyal elég aranyos volt.Én is mosolyogva kezdtem bele a mesélésbe.
-Matekból dolgozatot írtunk amit természetesen elfelejtettem és reggel magoltam be.-mondtam miközben félre húztam a számat.
-Elfelejtetted?Te...És reggel magoltál?-kérdezte elképedve nekem pedig muszáj volt elnevetnem magam.
-Igen.Sajnos nem is tudtam 35 szabályt megtanulni 30 perc alatt.-húztam félre a számat mire a kedves barátnőm ha lehet még elképedtebb arcot vágott.
-Nem tudtad megtanulni?-kérdezte én meg értetlenül néztem rá.
-Hát persze, hogy nem fél óra alatt 35-öt?-néztem rá hitetlenül mire ő heves bólogatásba kezdett de mivel megfájdult a feje inkább abba is hagyta.
-Igen.Én 20 perc alatt is megtanultam volna.Tudod én általában mindig az órák előtt magolom be.-magyarázta mire én gyengébben rácsaptam a combomra majd félrenézve vágtam elképedt pofát.
-Hát akkor jó, hogy te megtanultad volna.Te hozzá vagy szokva én meg még csak most kezdtem.-mentegetőztem mire csak elmosolyodott.
-És gondolom be is fejezted elvégre egy kitűnő tanuló ne óra előtt tanulja meg az anyagot négyesre.-mosolyodott el én pedig csak bólintottam.-Na és más egyéb sulival kapcsolatos dolog?-kérdezett rá.
-Viola már megint elesett a kertész klubban.-mondtam miközben az egyik kezem a homlokomra tettem.Igen ezek a hatalmas fontos dolgok amiket minden képen muszáj négy szem közt megvitatni...
-Már megint?-nézett kikerekedett szemekkel-Mikor jön már rá, hogy a bejáratnál azt a cserepes virágot át kell lépni.Hányadik is?-mondta mint ha csak valami eszméletlenül fontos dologról beszélnénk.
-Igen arra én is kíváncsi lennék.Már a 6. eset.Lehet, hogy elviszem majd onnan azt a virágot, hogy ne essen fel mert szegénykém eléggé felejtős.-sóhajtottam.
-Akár csak Lysander.-mosolyodott el-Tényleg na és Lyssel mi van?-kérdezte és most még lelkesebb volt mint először.
-Hogy, hogy mi?-kérdeztem értetlenül.Nem értem miért de mostanában Rosa feltűnően sokat kérdez a fiú felől...Pedig semmi érdekes nem történik.
-Hogy érted, hogy nem érted, hogy mi?Hát ő nem jött el?Nem volt semmi a suliba?A jegyzetfüzetével mi van?-tette fel sorra a kérdéseket én pedig elmosolyodtam.
-Ja de,de eljött velem a suliban nem volt semmi érdekes néha beszélgettünk amúgy meg Castiellel volt.Ami pedig a jegyzetfüzetet illeti.-kezdtem de már itt megjelent egy kis pír az arcomon ahogy visszaemlékeztem arra a viccre és Lysander reakcióára.Ez pedig hogy is ne történhetett volna másképp mint, hogy úgy, hogy Rosa még ezt az aprócska kis pírt is kiszúrta az arcomon pedig valószínűleg ez a legvilágosabb árnyalatú és egyben leghaloványabb pirulásom..Természetesen már ott is volt a szemében a kíváncsiság fénye az arcán pedig egy sunyi mosoly mely arról árulkodott, hogy ő aztán minden áron kideríti, hogy mi történt.Na remek.
-Szóval a jegyzetfüzetet még megkerestük mielőtt eljöttünk hozzátok.-adtam meg a választ de a barátnőm ahogy gondoltam már bele is kezdett.
-Igen na és, hogy volt?Ki találta meg?Te voltál igaz?Meséld csak egy, hogy pontosan, hogy is volt ez!-utasított és a "pontosan" szóra tett egy kis hangsúlyt.
-Na jó...-vettem egy nagy levegőt és elkezdtem hadarni-Én kerestem az udvaron ő a kertész klubban, én találtam meg és amikor visszaakartam adni úgy döntöttem, hogy megviccelem és azt mondom neki, hogy csak egy pusziért adom vissza de erre ő zavarba jött és meglepődött én meg rögtön mondtam, hogy csak vicc volt bocsánatot kértem ő meg elmondta, hogy nem haragszik.-mondtam el egy levegővel így olyan szinten hadartam, hogy rendesen csodálkoztam, hogy Rosa megértette amit mondtam.
-Egy puszit kértél?-kérdezte és már látszott az arcán, hogy elkezdett kombinálni.-Miért pont egy puszi?-kérdezte sejtelmesen.
-Jaj ne ne kombinálj semmit csak egyszerűen az jutott az eszembe.Talán egy pacsit kellett volna kérni?-kérdeztem vissza mire ő megrázta a fejét.
-Nem jó volt ez így...Hm miért van az, hogy belőled minden Lysanderrel kapcsolatos dolgot harapófogóval kell kiszedni?-tette fel a kérdést mire én elkezdtem nevetni és hamarosan ő is csatlakozott.Végül a fiúk szakították félbe a beszélgetést azzal, hogy most már mennünk kéne.Erre én csak bólintottam majd elindultam ismét csak Lyssel az oldalamon az ajtó felé.Ám épp, hogy kitettem a lábam az utcára elkezdett esni az eső.
-Úgy tűnik vihar lesz.-nézett fel az égre a fiú mire én is így tettem.Leigh közben bement és egy esernyővel tért vissza amit Lysnek adott.
-Siessetek.-szólalt meg mély de még is kedves hangján.Testvére bólintott majd kinyitotta az esernyőt és míg egyik kezével tartott rám nézett.Én odébb álltam és nem akartam befurakodni az esernyője alá.De erre ő átnyúlt mögöttem majd átkarolta a vállam mire értetlenül a kezére néztem mely épp fogott.Ő végig csak mosolyogva figyelte ahogyan nekem ismét halovány pír kúszik az arcomra.Végül közelebb húzott magához és így már én is az esernyő alatt voltam.Így indult el és még pár lépés erejéig átkarolt, gondolom ezzel jelezte, hogy maradjak az ernyő alatt.Mikor pedig biccentettem egyet elengedte a vállam és így mentünk tovább.Már nem beszéltünk többet az út közben.Egészen hazáig kísért.Megálltunk a házunk előtt és addigra már az eső sem esett annyira.Én csak ránéztem majd elmosolyodtam.
-Köszönöm.-néztem rá boldogan mire neki is hasonló boldog mosoly jelent meg az arcán mint amilyen az enyémen is ékeskedett.
-Szóra sem érdemes.-mondta és megvárta míg kinyitom a kapu ajtót addig is kettőnk fölé tartva az esernyőt majd mikor sikerül kinyitni csak mosolyogva köszönt el majd sietős léptekkel indult meg haza felé.Én pedig berohantam a házba.Milyen kedves volt.Bár ő mikor nem kedves?Az eső egész nap esett hol szakadt, hol szitált.Amint megvacsoráztam és elkészültem a házikkal már mentem is aludni.Holnap nem fogunk dogát írni, hála Istennek.Remélem Rosalya is lassan meggyógyul.