A nagy bevásárlás

Már men

Már mentem is ki a kapuajtóhoz, hogy indulhassunk a plázába.Alig várom már, hogy sok jó kis cuccot vegyek.Lehet, hogy a karácsonyi bálra is szerzek most egy ruhát.Bár még az se biztos, hogy megtartják de se baj, amúgy se akartam olyan karácsonyi hangulatú ruhát.
-Indulhatunk? - kérdezte Rosa miközben én éppen bezártam az ajtót.
-Hát persze!Te mit szeretnél venni? - kezdtünk beszélgetésbe miközben lassú léptekkel sétáltunk a buszmegálló felé.Egy ideje már feltettem a kérdés de Rosalya még mindig nem válaszolt rá.Vajon min jár az esze?
-Szóval? - szólaltam meg ismét hát ha ezt már meg is hallja.Szerencsére úgy volt ahogy elképzeltem, a lány kicsit megrázta a fejét majd picit zavartan rám pillantott.
-Ööö mit is kérdeztél? - figyelt most már rendesen.Csak elmosolyodtam, és ahogyan ő is szokta egy picit gyanakvó szemekkel néztem rá.
-Min járt az eszed? - tettem fel egy újabb kérdést figyelmenkívül hagyva az övét.Rosa halkan nevetett de végül belekezdett a válaszadásba.
-Leigh azt mondta nekem, hogy a karácsonyi bálra segít nekem készíteni egy ruhát.Tudod mennyire szeretek a ruhákkal foglalkozni. - vigyorgott, mint a tejbetök, én pedig bólogattam. - Szóval azon gondolkodtam, hogy hogyan nézzen ki a ruhám. - adta meg a pontos választ mire megvilágosodva biccentettem.
-Így már értem.Na és mire jutottál? - érdeklődtem lelksen mivel engem is érdekelnek a ruhák viszont a varráshoz totál nem értek.De ruha összeállításokat szeretk csinálni, ezért is imádok vásárolni, mert amikor egy csomó ruhát beviszek a próbafülkébe és felveszem őket majd látom a végeredményt egy jó érzés fog el.
-Épp ez az, hogy semmire. - húzta el a száját.Én meg lelkesen közelebb szökdécseltem hozzá aprókat szökkenve.
-Akkor mi lenne, ha segítenék?Miközben a butikban keresgélünk valamelyik ruha adhat ihletet. - adtam ötletet szélesen vigyorogva.

-Ez egy jó ötlet. - bólogatott aztán jelezte, hogy most már másszak ki a magánszférájából ugyan is közben elég közel hajoltam hozzá persze legalább 15 centi így is volt köztünk.Na igen, ha lelkes vagyok vagy túl boldog, szomorú, ideges akkor vannak ilyen fura szokásaim.Végül elhúzódtam tőle mire ő sóhajtott egyet.
-Te meg a hülye szokásaid. - nevette el magát. - De most komolyan neked honnan jönnek ezek? - kérdezett rá még mindig halkan nevetve, én csak megrántottam a vállam.
-Nem tudom.Mikor túltengenek bennem az érzelmek így jön ki. - válaszoltam én is nevetve közben enyhe pírrel arcomon.
-Végül is vala, hogy ki kell adni az érzelmeket.Tudtad, hogy Lysander aranyosnak tartja amikor ilyen vagy? - mondta észbe sem kapva én meg leálltam a nevetéssel, Rosa pedig a szája elé kapta a kezét. - Upsz. - motyogta mire én ránéztem és elnevettem magam majd mentem tovább, a barátnőm arckifejezése pedig értetlenné vált.
-Nem történt semmi nyugi, csak vicceltem. - öltöttem ki a nyelvem, ő pedig elmosolyodott és ahogy észrevetem meg is nyugodott. - Amúgy te is csak vicceltél vagy Lys tényleg cukinak tartja a hülye szokásaimat? - néztem kissé gyanakvóan barátnőmre, aki megrázta a fejét.
-Komolyan aranyosnak tartja. - mosolygott rám én meg még vidámabb lettem. - Ennyire örülsz neki? - kérdezte mosolyogva és már megint olyan furcsa kombinálós fejet vágott.
-Hát...igen.Nem sokak szerint aranyos, hogy ilyeneket teszek, inkább komplett hülyének néznek. - nevettem el magam.
-Neked tetszik Lysander nem? - folytatta a kérdezősködést én pedig elvörösödtem.Na ne csinálja már, hogy pont ilyeneket kell kérdeznie.Nem tudom még én se, hogy mi van velem...Igazából már annyi minden történt köztünk, hogy egy kicsit azt hiszem kezdek többet érezni iránta.Mi?!De, hogy is!Nem tetszhet Lysander, nem, nem, nem és nem.Nem szabad...Csak barátok vagyunk.El is felejtettem válaszolni Rosa kérdésére, sőt igazából már nem is nagyon törődtem Rosalyaval.Csak ösztönösen tettem a lépteket előre miközben arcom szinte vörös volt, de látszott rajtam egy kis félelem, egy kis idegesség és a tépelődés.Komolyan nem tudom mi van velem.Ahogy a napok telnek, ahogy egyre többet beszélgetek vele, ahogy egyre többször tesz olyat, ami nem is tudom ami olyan félreérthető  de még is jó...egyre inkább tetszik Lysander...Hát komolyan ezt még fáj is bevallani de tényleg vannak bennem kétes érzések.Nem tudom...ez nem lehet szelem..Nem, az biztosan nem!Csak a hormonok műve, ez teljesen normális.Igen nincs ebbe semmi szokatlan csak az egyik barátom félreérthető dolgokat tesz, napról-napra egyre jobban tetszik, a barátnőm pedig kombinál folyamatosan...Igen ez teljesen normális..Vagy nem?Csak arra eszméltem fel, hogy Rosa a nevemet kiáltva megfogja a karom és visszaránt maga mellé.Én meg csak azt látom, hogy az út előt állok amin elhalad egy autó.Rögtön kaptam egy kis enyhe sokkot.
-Jól vagy?Már megint nagyon elbambultál. - aggódott miközben végigmért, hogy van-e rajtam valami seb vagy ilyesmi.Én még kicsit sokkos állapotban voltam végül bólintottam aztán az út másik végébe néztem ahol Alexy és Armin állt, akik már rohantak is át hozzánk, amikor nem jött semmilyen jármű.A kék hajú azonnal aggódott szemekkel állt elém és fogta meg finoman a két vállam.
-Szandra jól vagy, nem esett bajod? - kérdezősködött én meg kezdtem visszatérni, már nem voltam sokkos állapotban.Sóhajtottam egyet és megtapogattam a kezem, hogy nem-e fáj és, hogy meg van-e még egyáltalán aztán bólintottam.
-Igen jól vagy.Ne aggódj. - néztem a szemébe. - Nem az első alkalom. - csúszott ki a zámon mire Armin rám nézett.
-Hát ezzel nem igazán nyugtatsz meg senkit. - mondta kicsit kikerekedett, aggodó szemekkel.
-Mi?!!Mi az, hogy nem az első alkalom?Szóval sokszor történik veled ilyesmi?! - aggodalmaskodott Alexy és azt hiszem nem kicsi akadt ki.Most már én is megfogtam a vállát és úgy beszéltem hozzá.
-Hé nyugodj meg Alexy.Tényleg jól vagyok és akárhányszor törént ilyen valaki ott volt és megmentett. - igyekeztem nyugtatni a fiút, de úgy tűnt ez nem igazán hatott.Rosa látszólag már nagyjából megnyugodott és végül is Armin is.Csak Alexy az aki még mindig a dolgok hatása alatt áll, de végül is ő mindig is ilyen aggodó típus volt.
-És mi lesz, ha nem lesz ott veled senki? - kérdezett rá a fiú mire én lehajtottam a fejem és picit lebiggesztettem a szám.
-Nem tudom. - motyogtam de végül felemeltem a fejem - De vala, hogy majd megoldom. - kacsintottam - Na nyugodj meg nincs semmi baj és jól is vagyok. - mosolyogtam rá mire kezdett megnyugodni és megölelt, aminek kifejezetten örültem és ez látszott is rajtam.Szorosan karoltam őt és végig vigyorogtam.Mikor végre mindenki túltette magá a történteken és már négyen sétáltunk tovább Alexy törte meg a csendet.
-Egyébként ti hová mentek? - szakította meg a csendet egy kérdéssel.
-A butikba indultunk. - válaszolt Rosalya, Alexy szeme pedig felcsillant, Armin meg nem igen volt közöttünk, mert a telefonjával szórakozott.
-Na hát ez nagyszerű mi is épp odatartunk. - lelkesedett Alexy - Mi lenne, ha együtt vásárolnánk? - kérdezte ragyogó szemekkel én pedig szélesen elmosolyodtam.Alexy sokszor nagyon aranyos.Mekkora kár, hogy nem a lányokhoz vonzódik...
-Oké ez jó ötlet. - egyeztünk bele, aminek Alexy nagyon meg is örült, Armin meg szerintem azt se tudta, hogy miről van szó nem, hogy reagáljon is valamit.Lassan odaértünk a bevásárlóközponthoz.Már a boltok előtt sétálgattunk.
-Na akkor vásárlásra fel. – vigyorgott Alexy aztán már be is mentünk egy blotba ahol mindenféle ruha volt fiúknak és lányoknak is.Alexy mindenkinek segített ruhát választani.Armin csak ment arra amerre mi de közben a telefonján volt a szeme, de az ikertestvére végül neki is talált valami jó kis ruhát.

Amiket szereztünk:

Szóltunk Rosaval, hogy most bemegyünk egy másik ruhaboltba ahol csak női ruhák vannak.Armin mondta, hogy akkor ő a Vingirbe megy venni valami játékot a gépére.Alex addig elment kulcstartót venni magának.Mi tulajdonképpen a fehérnemű boltba mentünk be, mert Rosalyanak szüksége lenne rá.Végül egy szép pirosat választott ami nekem is megtetszett így én is vettem csak én feketében.

Rosa:

Miután kimentünk a abból a fehérnemű boltból felmentünk a mozgólépcsőn a pihenőhelyre ahol már ott voltak a fiúk és volt náluk pár szatyor már.
-Szandra láttam egy jó kis ruha összeállítást nem próbálnád fel? - kérdezte lelkese Alexy én pedig nem tudtam nemet mondani a cuki pofijára így vele mentem a boltba ahol felpróbáltam a ruhát.
-Na milyen? - léptem ki a próbafülkéből és néztem a fiú szemébe.Úgy tűnt, hogy tetszik neki ezt pedig később szóban is kinyílvánította.

Alex megvette nekem a ruha összeállítást:

Nekem is tetszett ez a ruha.Visszamentünk Rosaékhoz, szegény barátnőm végig unatkozott mert Armin csak a telóját nyomta.

-Armin most már igazán eltehetnéd a telefonod. - szólt rá Alexy az ikrére.
-De folyton elérhetőnek kell lennem. - mondta Armin, Alexy pedig a homlokára csapott.
-Amikor azt mondtam, hogy minden kütyüd hagyd otthon és csak azt hozd ami fontos nem így gondoltam! - vágott vissza Alexy aztán odament a fekete hajúhoz és szépen kikapta a kezéből a telefont, majd elrakta a zsebébe.
-Hé!A telefon igen is fontos.Ha például elvesznék itt akkor hasznos lenne. - ellenkezett Armin.Szóval az ikrek így szoktak vitatkozni...
-Nem vagy te már kisgyerek, hogy elvessz! - szólt ismét vissza Alexy.Igen én is a kék hajúnak adok igazat.Végül is, ha Armin végig a telefonját nyomkodja akkor egyszer majd lemerül aztán ha ne adj Isten tényleg elveszik semmi haszna nem lesz.
-Na jól van elég volt a vitából.A telefon hasznos de ha lemerül akkor már semmit se tudsz vele csinálni! - zártam le én a vitát Rosa pedig egyetértően bólogatott.
-Na jó. - hajtották le a fejüket a fiúk mi meg elmosolyodtunk.
-Még akartok valamit venni vagy mehetünk? - kérdezett rá a lényegre Rosa.Közben én elővetem a telefonom és megnéztem hány óra.
-Te persze telefonozhatsz. - vágta be a durcát Armin mire megráztam a fejem.
-Csak megnézem mennyi az idő. - néztem rá ő meg kicsit megnyugodott.Szegény...tényleg érzékeny az ilyen dolgokra.Mikor megláttam, hogy már fél öt van elismerően bólintottam.Az igen nem vagyunk valami gyorsak.
-Mi az? - kérdezte a barátnőm mire felényújtottam a telefonom, hogy lássa hány óra. - Óh ez semmi, én sokkal tovább szoktam vásárolni. - vigyorgott miközben megrántotta a vállát.
-Amúgy nem akarunk már semmit venni. - válaszolt mosolyogva méga pár perce feltett kérdésre.
-Akkor mehetünk is. - bólintottam majd elindultunk kifelé a boltból.Hát igazából nagyon jól érzetem és érzem magam velük.Ez egyáltalán nem olyan, mint az előző iskolámban.Ott még csak hozzám se szóltak nem, hogy elmentek velem vásárolni.Az még csak szóba se kerülhetett.Odakint láttunk egy lufiárust.
-Úúú lufiiik! - húztam el a szavakat csillogó szemekkel.Alexynek is tetszettek a lufik bár a másik kettőt nem annyira érdekelte még is odamentünk.Azt hiszem rendesen költekeztünk, mert mindenki vett két lufit.De hát annyira olcsó volt.Tudom a lufiknak semmi haszna de hé eltudjuk vele vékonyítani a hangunkat.Igen ez se valami nagy cucc de mind megszavaztuk, hogy szeretnénk kipróbálni.Rosa mondta, hogy lefotóz a lufikkal így Alexy mondta, hogy odaadják nekem a lufika és úgy még jobb lesz.Rosa előtte a képet.

Itt a kép:

-Köszi. - mosolyogtam, majd Rosa átküldte a képet és mentünk is tovább.
-Kíváncsi vagyok milyen lesz a hangunk. - vigyorgott Alexy is és kivételesen Armin is mosolygott pedig semmi virtuális játékról nem volt szó.Lassan beszélgetve elértünk a parkba ahol már szét kell válnunk.
-Na akkor hajrá. - mondtam, majd kibontottam az egyik lufim míg a másik a csuklómra volt kötve.Elkezdtem beszívni belőle a héliumot.Mikor szerintem már eleget szívtam összefogtam a lufi száját és elkezdtem beszélni.
-Szóval?Hihih de vékony a hangom. - mondtam aztán elkezdtem röhögni annyira megváltozott a hangom.Már azon is röhögtem, hogy milyen hülye hangon röhögtem.
-Ez tök jó. - vihogtak a többiek, majd ők is beleszívtak és ugyanolyan vékony hangon beszéltek, mint én.
-Hihihi ez tényleg nagyon jó. - nevetett Rosa.Még egy kicsit beszélgettünk ilyen vékony hangon de inkább röhögtünk aztán mindenki hazament.