Furcsa érzések

Az álmaim az este egész szépek voltak.Tulajdonképpen elég gyerekes álmom volt de jó volt átélni...Egy hercegnő voltam aki egy toronyba van zárva aztán egyszer csak jött egy sárkány ami nem meglepő.Én természetesen segítségért kiáltoztam és hát ki más is jött volna a megmentésemre ha nem egy lovag.Sajnos nem tudom, hogy ki volt a lovag, mert nem láttam az arcát.De a vége a szokásos boldogan éltünk míg meg nem haltunk volt.Amikor szemeim kipattantak Lysander kissé kómás és enyhén vöröses fejével találtam szembe magam még hozzá elég közelről.Természetesen rögtön elpirultam én is.A kezemen még mindig éreztem az ő keze melegét így biztos voltam abban, hogy egész éjszaka fogta a kezem.A szívem furcsán vert, talán ettől a helyzettől...Vagy talán attól, hogy vele történik meg ez a helyzet.Mostanában elég furcsa vagyok, túl sokszor jár Lysanderes az eszem.Pedig nem kéne többet képzelnem semmibe egy részt mert én nem ismétlem nem vagyok belé szerelmes, más részt barátok vagyunk még hozzá elég jó barátok, ezt pedig nem szeretném tönkretenni ezekkel a hülye gondolatokkal.Valószínűleg az egész csak a hormonok műve.Igen biztosan csak a hormonoké.A szemébe néztem miközben gondolkodtam és vala, hogy nem is tudtam másra figyelni.De lassan én is észbekaptam így hátrébb húzódtam.Most körülbelül akkora volt köztünk a távolság, mint az este...bár tekintve, hogy mondjuk ha most kicsit hátradőlnék a földön találnám magam...Inkább úgy mondom, hogy most nagyob volt a köztünk lévő távolság jóval nagyobb, mint még tegnap este.A fiú arca ismét felvette eredeti színét ahogyan enyém is közelített már ahhoz.Pár másodpercig némán néztük egymást, mikor Lys hirtelen feleszmélt és lepillantva a kezünkre gyorsan elengedte az enyémet és már fel is ült az ágyon, végül kikászálódott belőle.Én még pár pillanatig csak feküdtem a jó puha ágyában és csak azután keltem ki én is, hogy megszagoltam a párnáját.Olyan jó Lysander illata volt.Az ágyon ültem ezzel megakadályozva, hogy betudjon ágyazni.Én csak üldögéltem míg Lys a szekrényében kotorászott és egy hasonló ruhát húzott elő, mint amit minden nap hord.Persze én szépen kiszúrtam, hogy ez lejjebb nem ágazik két felé.
-Elmegyek átöltözni mindjárt jövök.-nézett rám aztán már ki is ment.Én meg gondoltam hasznosan töltöm az időt így felálltam és szépen beágyaztam ügyelve arra, hogy egyetlen gyűrődés se legyen a takarón.Ezután az órára néztem, hogy úgy még is hány óra van.Őszintén meglepődtem, körülbelül 20 perce lehetek fent és még csak 6 óra van.Ez azt jelenti, hogy bőven van időnk reggelizni,bemenni hozzám a könyveimért, az iskola táskámért meg, hogy átöltözzek stb...Ja tényleg ha hazamentem akkor rendesen rendbe kell magam szednem.Valószínűleg a hajam olyan, mint egy szénakazal, a szemeim karikásak és tuti, hogy elég zombis kinézetem van de végül is Lysander nem ijedt meg tőlem, és ez valamennyire megnyugtat.Miután megtudtam, hogy mennyi az idő már csak álldigáltam a szoba közepén.Igen, most jött el az a pillanat, hogy nem tudok mit csinálni...Nem otthon vagyok, ha nem egy fiúnál még hozzá úgy, hogy először vagyok itt...Nem merek sok mindenhez hozzányúlni, sőt igazából megmozdulni vagy inkább kimozdulni a szobából sem merek.Szerencsére Lysander lassan viisszajött és mosolyogva nézte az ágyat amit én szépen beágyaztam.Meg is dicsért, hogy szép lett aminek kifejezetten örültem ugyan is ez most tényleg makulátlan volt.
-Gyere reggelizzünk aztán menjünk hozzád a cuccaidért.-mosolygott rám kedvesen aztán elindult az ajtó felé közben intve nekem, hogy menjek utána.Én illedelmesen lépkedtem mögötte.Hamar odaértünk és azt láttuk, hogy Leigh éppen készül befejezni a reggelit.Vajon ők mindig ilyen korán kelnek?Szerencsére mikor Lys megállt még időben lefékeztem én is, így nem mentem neki.Pedig jó hirtelen ált meg.Figyeltem ahogyan rutinosan kapkodja elő a dolgokat és pikk-pakk elkészíti a reggelit ami most vajas pirítósból,almából és vízből áll.Lysander gyorsan megterített aztán kihúzta az előttem lévő széket, hogy üljek le rá végül miután ezt megtettem betolta azt és ő is helyet foglalt az asztalnál.Körülbelül az evés közepén jártunk mikor Leigh befejezte a reggelizést és az asztaltól felállva elvitte a tányérját és evőeszközeit majd még akkor elmosva az említett tárgyakat pakolta azokat a helyükre.Amint ezzel végzett eltűnt a főfolyosón valamelyik szobában...Most, hogy így belegondolok egész fura volt ez a felkelés..Semmi jó reggelt, alig beszéltünk és most is csak eszünk de nem szólunk egy szót sem.Nincs megtiltva a beszéd bár gyanítom, hogy a fiú is azért hallgat mert teli szájjal nem illik beszélni...Éppen befejeztük a reggelit mikor a telefonom jelzett, hogy üzenetem érzekett így gyorsan vetettem Lysre egy bocsánatkérő pillantást majd kivettem a telefonom a zsebemből és megnéztem, hogy ki írt és mit.

Mi a fene?Lehet, hogy Rosalya idejön?Neee!!!Ha meglátja, hogy én itt vagyok akkor megint elkezd kombinálni és legalább hetekig fog Lysanderrel szekálni.Látszott rajtam, hogy az üzenet miatt kissé feszült leszek és stresszelni kezdek.A fiú csak értetlenül nézett rám.
-Történt valami komoly?-kérdezett rá óvatosan és egész halkan.Igen történt, az az nem, nem történt.Nem hiszem, hogy ő értené, hogy ebben mi a komoly meg hát lényegében tényleg nem oylan halál komoly cucc...azért még is kicsit komolyabb dolog.Főleg, hogy Rosalya kiváló a kombinálásban.
-Nem semmi komoly, csak Rosalya idejön.-adtam meg a választ ő meg értetlenül nézett rám.Ahogyan sejtettem semmit se értett.Bár ő  tényleg nem tud semmiről ami jobb is..
-Az miért baj?-kérdezett rá végül.Na jó most magyarázzam el neki, hogy néha csak úgy elbambulok és rajta jár az eszem amiért Rosa mindig szekál vagy legyek kicsit titokzatosabb és ne mondjak lényegesebb infókat..
-Azért mert ő nem tudja, hogy itt vagyok..Ahogyan senki más...Na és tudod, hogy milyen Rosa.-néztem rá mire ő csak bólintott egyet.Nem tudom, talán kezdi kapisgálni, hogy miről is van szó.
-Oké így már értem.-bólogatott miközben felállt és összeszedte a tányérokat meg a poharakat és ő is úgy, mint testvére elmosta azokat, végül a helyére pakolta őket.Én is felálltam és a fiúra néztem, hogy mi legyen.

-Szerintem induljunk el minél előbb és a másik utca felé menjünk, hogy ne fussunk össze vele.-ajánlotta Lys én pedig bólintottam majd rögtön odasiettem a bejárati ajtóhoz, hogy felvegyem a cipőmet, majd a zöld esernyőmet is magamhoz vettem.A fiú is egész gyorsan elkészült így éppen indultunk volna mikor valaki csengetett..Neee!Ezt nem hiszem el.Isten tényleg nem bottal ver...Most komolyan az egész körülbelül 5 percen múlott míg kijutunk a házból az utcára és elindulunk arra amerről biztos, hogy nem fog jönni a barátnőm.Erre mi történik?Hát még szép, hogy nem az amit elvár az ember, legalább is az biztos, hogy engem az égiek nem igazán szeretnek mivel mostanában eléggé peches vagyok.Kétségbeesett arccal néztem Lysanderre aki látszólag egy fél pillanatra lefagyott de aztán gyorsan intézkedett és a kilincsre tette a kezét.Én meg erre inkább befutottam a konyhába de mivel nem volt nyílászárója a konyhának simán belátott...Az ajtó nyílt, a barátnőm vidám hangja pedig megcsapta a fülemet...Talán ez az első olyan eset amikor nem örülök a barátnőm jöttének.Egy kicsit beszélgettek az ajtóban majd Rosalya elindult befelé...Szerintetek mi történt?Hát természetesen észrevett...Úgy volt, hogy nézelődött miközben ment és amikor már azt hittem, hogy megúsztam hirtelen tett hátrafelé pár lépést és értetlen fejjel nézett be a konyhába, majd mikor meglátott jól meglepődött és közelebb is jött hozzám..Na ennyi ez a nap már rosszul kezdődik.Mivel már nem volt mit vesztenem kijöttem a konyhából.
-Jó reggelt Rosalya.-mosolyogtam rá a barátnőmre aki még mindig kissé értetlen, kissé meglepett arcot vágva nézett rám.De hamar észbe kapott és megint csak azt a kombinálós fejét mutatta mire már rögtön a homlokomhoz csaptam a kezem.
-Nyugi Rosa nem történt semmi...va...Az az nem.-mondtam miközben még én is kissé zavarba jöttem nem csak Lysander így oldalra fordítottam a fejem.Rosalya meg olyan macska pofival nézett előre, közben a szeme kettőnk közt cikázott..Ajajj most aztán el nem tudnám képzelni, hogy mi járhat a buksijában.Végül rajtam állt meg a szeme.
-Itt aludtál?Reggel jöttél?Miért vagy itt?Miért aludtál itt?Egy ágyba aludtatok?Történt valami érdekes?Esetleg huncutkodtatok?-tette fel sorra a kérdéseit mi meg kipirult szinte már vörös arccal néztünk egymásra Lyssel olyan "ez várható volt" fejjel.-Milyen Lyssel aludni?Az ő szobájába voltatok?Mit csináltatok?-folytatta a kérdezősködést de eközben annyira érdekes fejet vágott olyan kissé perverz vigyor az arcán, szemei enyhén összeszűkítve, arca kissé kipirult és így összegzésben azt kapjuk, hogy ha ránézünk rögtön félreértjük minden egyes szavát...De komolyan, még azt is amelyiket nem lehet.Rosa ismét nagy levegőt vett de megakadályoztam abban, hogy további kérdéseket tegyen fel.
-Rosalya most mondtam, hogy nyugi.Igen itt aludtam...És na jó ezt így most..-próbáltam elmagyarázni de már megint pirultam egyre jobban így inkább csak lehajtottam a fejem.-Majd elmondom.-suttogtam neki ő pedig szerencsére meghallotta azt a halk és vékonyka hangomat.
-Rendben.-suttogott vissza én meg valamivel normálisabb fejjel néztem rájuk.Rosa éppen a fiúra nézett aki csak vörösődve állt ot olyan "én nem csináltam semmit" fejet vágva.
-Te is mesélni fogsz.-jelentette ki aztán intett egyet és gondolom Leigh szobája felé vette az irányt.Amint hallottam a szoba ajtó csukódását sóhajtottam egyet.Ez most tényleg húzós volt.Imádom Rosat de néha eszméletlenül kínos helyzetekbe tud hozni.Értem én, hogy kíváncsi..de azért legalább a suliig várhatna a kérdés áradatával, mert így szépen zavarba hoz...Odaballagtam Lysanderhez aztán ránéztem.
-Akkor megyünk?-kérdeztem halkan kerülve a szemkontaktust.Nem is tudom vala, hogy fura volt nekem ez az egész.Azok a közevetlen felkelés utáni pillanatok, percek, pontosítva hosszú-hosszú percek.Most ez a kérdezősködés, a pirulás.Ha nem ismerném magam azt hinném, hogy tetszik Lysander de ez nem így van.Vagy is jó talán külsőleg igen tetszik, meg kicsit belsőleg...Vagy inkább belsőleg jobban..Na mindegy hagyjuk a lényeg, hogy egy jó pasi és nem találni benne sok hibát, legalább is én nem találtam benne..De nekem nem kell.Azt hiszem...Mi az, hogy azt hiszem?Én tudom és kész.Most úgy komolyan, néha nagyon meg vagyok zakkanva.
-Igen persze.Menjünk.-válaszolta aztán már ki is nyitotta előttem az ajtót én pedig kiléptem rajta, ő meg utánam.Az udvarról is kiértünk és már a kapu előtt az utcán ácsorogtunk.Én arra vártam, hogy Lysander megtalálja valamelyik jó nagy zsebében a kapu kulcsot, aztán végre indulhassunk.Olyan 7-8 perc alatt ez meg is történt.De végül is mit vártam én ettől a férfitől..Mivel a barátnőm már rajta kapott minket nem kellett kerülővel mennünk tehát egész hamar odaértünk a házunkhoz.Az a két utca meglepően kevés ha elbeszélgetjük közben az időt.Bár semmi fontosról nem volt szó csak azt tárgyaltuk le, hogy Rosalya egyetlen rossz tulajdonsága a kíváncsisága.Már a kapu ajtóval szórakoztam én is végül mikor azzal elkészültem a fiúra néztem.
-Körülbelül 10-15 perc és jövök.Addig kint maradsz vagy bejössz?-kérdeztem rá mert nekem mind a két lehetőség megfelelt.
-Inkább maradok.Menj csak.-mosolygott én pedig biccentve futottam be a házba ahol körülbelül 5 perc alatt átöltöztem, lejöttem a fürdőszobába, hogy fogat mossak és megcsináljam a hajam.Végül még bementem a konyhába és kivettem az egyik szekrényből egy finom müzlit.

Ruha összeállítás:

Hamar visszaértem Lysanderhez aki úgy várt ahogyan ott hagytam őt.Mosolyogva értem oda hozzá.
-Nos kész vagyok.-mosolyogtam rá ő pedig szintén mosolygott.
-Jól áll ez a ruha.-bókolt mire csak haloványan elpirulva elmosolyodtam.
-Köszönöm.-néztem a szemébe aztán ismét az útra, hogy menjünk már.Ő csak mosolygott, majd elindultunk az iskola felé.Innen nincs valami messze a suli így elég hamar odaértünk.Viszont útközben most nem beszélgettünk, de mindkettőnkön látszott, hogy máshol jár az eszünk.Én például azzal voltam elfoglalva, hogy az iskolában mikor Rosa letámad azzal, hogy mi történt mennyit,mit és mennyire részletesen mondjam el neki a dolgot.Igen a legjobb barátnőm és bármit megbeszélhetek vele de Lyssel kapcsolatban más..Nem tudom talán azért, mert Leigh és Lysander testvérek ő meg Leigh barátnője így ha én összejönnék Lyssel akkor az pont jól jönne ki vagy nem tudom..Éppen a kapun léptem be mikor már láttam is nem is olyan messze tőlem a barátnőmet aki sebesen közelít felém.Mielőtt még ideért volna gyorsan a mellettem álló fiúra pillantottam.
-Azt hiszem nekem most mennem kell.Köszi mindent.Szia.-suttogtam mosolyogva aztán mire visszafordítottam a fejem már Rosat láttam magam előtt.Lys csak mosolyogva bólintott aztán lassan elindult a kertészklubb felé.
-Szóval mesélj csak mi történt pontosan?-tette fel a főkérdést izgatottan én meg megfogtam a csuklóját és elhúztam egy olyan helyre ahol nem sokan látnak vagy hallanak.Megálltam a fal mellett majd nekidőltem és a barátnőmre néztem aki eléggé izgatott votl bár bevallom én is.Kíváncsi voltam rá, hogy mit fog szólni a sztorihoz.
-Egybe mondjam vagy inkább részeket aztán kibeszéljük közbe?-kérdeztem rá még előtte erre ő csak rám meredt nagy szemeivel.
-Mindegy csak mondd már...Egybe.-sűrgetett de végül azért válaszolt.Hát tudjátok milyen Rosalya...Nagyon érdeklik az ilyen dolgok bár fordített esetben is hasonlóan történik meg ez a beszélgetés csak akkor én faggatom őt.Mivel Rosan már látszott, hogy ha most rögtön nem kezdek el mesélni akkor hozza a harapófogót és úgy szedi ki belőlem..Inkább bele is kezdtem.
-Szóval tegnap este mikor elindultam tőletek elkezdett esni az eső és útközben találkoztam Lysanderrel, akinek nem volt esernyője így odamentem mellé, hogy kettőnk feje fölé tartsam az esernyőt.Kicsit beszéltünk de csak annyit, hogy hol volt, miért nem vitt magával esernyőt stb.Aztán mondtam neki, hogy hazakísérem, hogy ne ázzon meg erre elkezdett tiltakozni, hogy ne mert beteg leszek és társai.De ugye tudod, hogy miylen makacs vagyok, így azért is hazakísértem de az eső nem állt el, sőt még jobban esett, már nagyon hideg volt és villámlott is én meg megijedek ha villámlik, ezt pedig ő is észrevette.Azt mondta ekkora viharban nem enged haza, odajött hozzám, megfogta a kezem és bevezetett a házukba.Ott meg a szobájába kísért, majd elment átöltözni.Gyorsan visszajött és beszélgettünk kicsit..Aztán jött az a része, hogy aludni kéne.Ő felajánlotta, hogy aludjak az ő ágyában, ő meg kimegy a nappaliba és alszik a kanapén.Ezt persze nem fogadtam el, mert végül is miattam volt ez az egész.Mondtam, hogy ne menjen és aludjon velem akkor jött a szokásos pirulás, majd belement és befeküdt az ágyba én meg mellé.Egymás felé voltunk fordulva.Közben villámlott és folyton mennydőrgött, én meg persze féltem és ez látszott is rajtam.Míg én a dörgéssel votlam elfoglalva ő betakart mindkettőnket és már a takaró alatt megfogta a kezemet, a szemembe nézett és azt mondta, hogy nyugodjak meg, hogy ne féljek, nem lesz semmi baj stb. Ettől rögtön megnyugodtam és nem tudom vala, hogy elvesztem a szemében és szinte nem is hallottam ahogy dörög az ég legalább is biztos, hogy nem foglalkoztam vele.Sikerült megnyugodnom és úgy aludtunk el, hogy fogjuk egymás kezét.-számoltam be Rosalyanak aki csak csillogó szemekkel, cica pofit vágva hallgatta a  történetet.Nem tudom talán kicsit sokat mondtam.Például azt biztos, hogy nem kellett volna mondanom, hogy elvesztem a szemében.De nem baj, ha én elkezdek mesélni valamit akkor beleélem magam és igyekszem mindent elmesélni.
-És reggel mi történt?-kérdezte továbbra is izgatottan és vidáman.Látszott rajta, hogy örül a dolognak de nem tudom ,hogy most mire gondol.Lehet, hogy azt várja, hogy azt mondjam reggel összejöttünk vagy valami.
-Mikor felébredtem ő már fent volt és elég közel volt hozzám, mert ugye én szoktam forgolódni az ágyban meg jobbra-balra csúszni.Fogta a kezem és csak nézett a szemembe én meg az övébe.Körülbelül 5 percig lehettünk így.Kicsit pirultunk, de nem szóltunk semmit.-folytattam a sztorit de Rosa közbevágott.
-Még annyit se mondtatok egymásnak, hogy jó reggelt?-kérdezett rá kissé döbbenten mire én bólintottam egyet neki meg kicsit leesett az álla..Na ja ezen én is meglepődtem.
-Végül ő felkelt az ágyból és elment átöltözni én meg míg visszajött beágyaztam aztán mentünk reggelizni.Mikor éppen befejeztük az evést megkaptam az üzeneted és aztán te is megjöttél.-foglaltam össze.Hű most, hogy így pontosan visszaemlékeztem a dolgokra, tényleg eléggé érdekes volt a reggel, az ébredés.De az biztos, hogy nagyon jó volt.
-Értem.Lysander nagyon aranyos és úriember igaz?-kérdezett rá mosolyogva mire én is haloványan elmosolyodtam.
-Igen az.-válaszoltam.Tényleg nagyon aranyos,kedves és úriemberhez méltó dolog volt tőle, hogy nem hagyta, hogy haza menjek, hogy megkérdezte a kanapés dolgot, meg az is, hogy lenyugtatott.Azt hiszem megint bebambultam mert mikor feleszméltem a barátnőm kissé perverz fejét láttam.Komolyan ilyenkor mi járhat a fejében?Lehet jobb ha nem is tudom..Vajon Leighel mit szoktak csinálni esténként?
-Ééérteeem.-húzta el a magánhangzókat én meg elnevettem magam.
-Rosalya te iylenkor direkt vágsz ilyen fejeket, hogy én biztosan rosszra gondoljak vagy tök véletlenül?-kérdeztem rá miközben kissé oldalra biccentettem a fejem és összehúztam a szemöldököm.Ő csak nevetett aztán megrázta a fejét.
-Nem, legalább is nem mindig.-vigyorgott aztán csak vett egy nagy levegőt.Megszólalt a csengő így elindultunk visszafelé.Hamar a terembe jutottunk ahol mindenki elkezdte a történelem könyvet bújni, hogy jól megtudja írni a mai dolgozatot.Én is azt olvasgattam ahogyan a padtársam is.Mondjuk én kívülről fújtam az egész anyagot de azzal, hogy óra előtt átolvasom kicsit felelevenítem a dolgokat.A tanár hamarosan megérkezett így kezdetét vehette az óra.Hamar megkaptuk a lapokat aztán már kezdhettük is az írást.Mivel elég hosszú az anyag nem végeztem idő előtt.Mikor a tanár mondta, hogy tegyük le a tollakat éppen befejeztem, persze Rosalya még vagy 4 mondatot odabiggyesztet a lapjára ahogy szokott.Beszedték aztán most már ténylegesen kezdetét vette a történelem óra.Nem igazán szeretem ezt a tantárgyat de mivel pont olyat vettünk ami tetszett nekem gyorsan elrepült az óra míg a többiek szinte már-már bealudva támasztották a fejüket, de volt olyan is, mint például Castiel aki magában morgott és az órát figyelte, hogy mikor telik már el az a 45 perc, Lysander csak szokás szerint ült a székén és a tanárra figyelt, de néha egy papírra firkálgatott valamit.Rosalya pedig ezt mindet egyszerre csinálta..Ja nem bocsánat, a tanárra nem figyelt egyáltalán..Egy papírra rajzolt egy ruhatervet, közben az órára pillantgatott vagy nekem mutogatta a félkész ruhát.Hát körülbelül ez zajlik le minden órán leszámítva, hogy ez most tetszett nekem.Mikor nem szimpatikus a téma akkor nem nagyon figyelek, olyankor szoktam Rosaval levelezni.A csengő megszólalt mire mindenki felugrott a padjából kivéve Lysander,néhány diák aki bealudt és én.Lyssel mi is felálltunk végül aztán míg a tanár az alvókat ébreszgette, mi elpakoltunk és a mi kis ötösünk már ment is ki az udvarra.
-Hát én utálom a törit.-jelentette ki Castiel én pedig egyetértően bólogattam.
-Én se szeretem.-húztam félre a számat-Bár a mai anyag tetszett..De a többi szörnyű..-tettem hozzá.
-Én hasznosan töltöttem az időt és újabb ruhatervet készítettem.-vigyorog vidáman Rosa és a kezében fogja a ruhatervét amit szépen felénk nyújt.

Az újabb ruha:

-És ez is gyönyörű, mint a többi.-.mosolygom rá kedvesen.Lysander rá se nézett a lapra, a jegyzetfüzetébe írogált valamit.
-Én is hasznosan töltöttem az időm.-szólal meg Castiel szórakozottan vigyorogva-Natanielt dobáltam papír galacsinokkal.-árulta el mire mi Rosaval elnevettük magunkat.Kinek mi a hasznos...
-Amúgy mi is lesz a következő óra?-kérdeztem rá mire azt mondta Cas, hogy tesi.Erre kicsit felvidultam.-De jó, azt legalább szeretem.-vigyorogtam.
-Borisz egész órán futtatott minket...Ma meg a fekvőtámaszt fogja felmérni.-magyarázza Castiel.
-Attól én még szeretem.-nevettem el magam.
-Borisz bácsi jó fej tanár.-mondtam vigyorogva Rosalya mire mindenki nevetni kezdett, ő is beleértve.Most, hogy így visszaemlékszem rá Borisz úgy mutatkozott be nekünk, hogy "Sziasztok én Borisz bácsi vagyok, de nyugodtan tegezhettek." vicces volt az biztos.
-Egyébként Borszi hány éves lehet?-kérdeztem rá mire Castiel kissé félreérthető mosollyal nézett rám.
-Miért?Ha fiatal megszerzed magadnak?-amint ezt kimondta rögtön elnevettem magam a többiekkel együtt.
-Hm..lehet.-simogattam a nem létező szakállamat aztán kicsit megkomolyodtam.-Viccet félretéve nem csak elég fiatalnak tűnik még is bácsiként mutatkozott be.-válaszoltam.
-Viccet visszatéve, szerintem több van a dolog mögött.-mosolygott sejtelmesen mire már megint elnevettem magam.
-Castiel te nem vagy normális.-ütögettem hátba a fiút aztán a csengő is megszólalt így már nem volt időnk tovább hülyéskedni.A fiúk a fiú-, a lányok pedig a lányöltözőbe indultak el.Rosalyaval röghtön elkezdtünk beszélgetni miközben öltöztünk.
-Egyébként Borisz szerintem 20 felett van.-szólalt meg és így lett a téma ismét csak a tesi tanárunk.
-Hát azt gondoltam, hogy nem 18 vagy 19.-nevettem el magam-Gondolom olyan 24-25 éves lehet..Vagy talán 26?-kezdtem el tippelgetni.Nem tudom msot ez vala, hogy tényleg felkeltette az érdeklődésemet.Borisz egyáltalán nem az a tanár, mint Mr.Faraize aki szintén nem néz ki olyan öregnek de itt-ott már látszanak a ráncai, az igazgatónőről meg ne is beszéljünk őt körülbelül 60-nak saccolom..Na jó talán 55 de annál lejjebb biztos nem megyek.
-Igen valószínűleg 25-26 éves.Az tuti, hogy 20 és 30 között van.-gondolkodott Rosa.
-Na majd megkérdezzük tőle.-kuncogtam.Már tényleg kíváncsi vagyok.
-Oké.-egyezett bele aztán mivel már átöltöztünk gyorsan felkötöttük a hajunkat és elindultunk a tornaterembe.

Rosalya:

Én:

Gyorsan beértünk a tesi terembe.Mivel a tanár még nem volt bent így tovább beszélgettünk.
-Szerintem valamikor el kéne menni vásárolni nem?-kérdezett rá Rosalya.Igen már elég régen voltunk vásárolni szóval valamikor el kellene mennünk.
-Egyetértek, kellenek új cuccok.-bólogattam.-Ma is elmehetünk mert nekem nincs semmi dolgom és a vásárlástól legalább kikapcsolok.-mosolyogtam vidáman.
-Oké, akkor menjünk ma.Majd elmegyek érted és együtt indulunk oké?-kérdezte lelkesen.Igen a vásárlástól mindig belelkesülünk.
-Jó.Már alig várom.-mondtam aztán belépett a terembe a testnevelés tanár.Kezdődik az óra...Most a vásárlástól úgy is lelkes meg vidám is lettem így valamivel hiperaktívabb is.Pár kör futással melegítettünk be aztán jött egy kis nyújtás majd Borisz szólt, hogy most felméri a fekvőtámaszt.Tesiből jó vagyok így egyáltalán nem paráztam meg hisztiztem, hogy nem tudok fekvőtámaszt nyomni.Bezzeg a három grácia rögtön odament Boriszhoz és elkezdtek a nyávogós hangjukon hisztizni, hogy már pedig ők nem csinálnak fekvőtámaszt mert letörik a körmük..Bár fogalmam sincs, hogy hogyan törne le de mindegy.Eddig is tudtam, hogy Amber és a társai nem normálisak meg persze jó hülyék is.A fekvőtámasz felmérés elkezdődött.Na ilyenkor jó nézni a pasikat ahogy nyomják a fekvőtámaszt.Tulajdonképpen minden fiút néztem egy kicsit ahogy csinálta.Kicsit meglepődtem azon, hogy Nataniel is tök ügyesen csinálta.Egy DÖK elnökből nem néztem volna ki, hogy az edzésre is fordít időt.De ezek szerint fordít.Míg a többiek csinálták a fekvőket Rosa és én szépen megbeszéltük, hogy hány órakor megyünk a plázába, hogy milyen ruhadarabok kellenének nekünk.Azt hiszem, hogy jól befogunk vásárolni.Most következtem én a fekvőtámasz csinálásban így már mentem is oda.Borisz elmondta, hogy lányoktól 50 már ötös úgy, hogy annyit próbáljak meg megcsinálni.Én csak bólintottam aztán elhelyezkedtem és elkezdtem csinálni.Körülbelül 30-ig még egész gördülékenyül ment de onnantól már kellett a kitartás viszont én eléggé kitartó vagyok így kierőlködtem azt az 50-et.Mikor végeztem vigyorogva néztem Boriszra.
-Rendben, ötös.Rosalya gyere te jössz.-szólt a barátnőmnek Borisz mire az szörnyen kedvtelenül odavánszorgott és elkezdte csinálni.Mire mindenkinél felmérte a fekvőtámaszt Borisz vége lett az órának is.Bementünk az öltözőkbe és gyorsan átöltöztünk majd már mentünk is volna szüntre de pechünkre addigra már becsengettek így az osztályterembe mentünk.Az órák egész gyorsan elteltek és már azon kaptuk magunkat, hogy mehetünk haza.Én otthon gyorsan elkészültem és Rosalya pontban kettőkor csengetett a háznál.Igen ha vásárlásról van szó akkor mindig pontos.