Az iskola váltás története
Sziasztok a nevem Alexandra de világ életemben Szandrának becézett mindenki így nyugodtan hívjatok ti is így. Nos sosem gondoltam volna, hogy valaha is készítek egy blogot ahol a saját életemről írok. Olyan ez mint egy virtuális napló csak ezt mindenki látja. Tehát értelemszerűen az én szemszögemből olvashatjátok a történteket. Ez tulajdonképpen egy tini szerelemről szóló sztori lesz viszont nem az a tipikus nyálas meg egyszerű változat de, hogy is sokkal összetettebb lesz. A Sweet Amoris Gimnázium egyik tanulója vagyok körülbelül 2 hónapja. Ez idő alatt sikeresen rátaláltam egy lányra aki megért és bármi bajom van mindig segít, tanácsot ad. Számíthatok rá és ha kell akkor bármilyen hülyeségben benne van ha azzal segíthet nekem...bár igazából amúgy is benne van a hülyeségekben. Ez a lány aki sikeresen elnyerte a legjobb barátnő címet nem más mint Rosalya. Róla azt kell tudni, hogy a haja gyönyörű és a frissen hullott hó színéhez hasonlítanám a fehérségét. A szemei sárgák és általában a barátja által készített ruhákat hordja melyek tervezésében néha ő is szívesen segédkezik. Figyel a divatra de még is inkább a viktoriánus stílusú ruhákat részesíti előnyben ahogyan barátja is akit Leigh-nak hívnak. Leigh-nak van egy öccse is aki szintén rajong a viktoriánus divatért és ez öltözködésén is meglátszik a haja ezüstös és elől egy tincs vége fekete . Amit még ellehet róla mondani külsőleg az az, hogy heterokrómiás tehát felemás színű szemei vannak a bal szeme zöld míg a jobb sárga színben tündököl. Őt Lysandernek hívják. Gondolom arra már rájöhettetek, hogy Lysander és Leigh alkotják az Ainsworth testvéreket. Leigh 19, Lysander pedig 17 éves. Na persze rajtuk kívül mással is barátkoztam...már ha a folytonos vitatkozásunk, és egymás csesztetése nevezhető ennek. Nem nehéz rájönni akiről most szó van nem más mint Castiel. A legszembetűnőbb tényezője egyértelműen a vörös haja mely valójában fekete ám festeti viszont azt nem tudni, hogy miért...legalább is én nem tudom. Az öltözködése a tipikus rossz fiús jellemhez passzoló így többen is tartják huligánnak első ránézésre de ez őt természetesen hidegen hagyja. A szemei szürkék. Hát igazából velük vagyok úgy egész nap de persze rajtuk kívül másokkal is barátkozom és szoktam beszélgetni. Például Iris-el és Violával is megtaláltam már a közös hangot és a fiúk közül Nataniellel és Kentinnel is barátkozom.Na igen körülbelül ennyi másokkal nem igazán beszélek de persze vannak kivételes alkalmak.Akiket az ellenségeimnek mondanék azok Amber, Lisa és Charlotte.Nem értem miért de mindenkibe csak belekötnek és azt képzelik, hogy menők holott a menőségi ranglétrán már ha létezik ilyesmi ők keményen az utolsó helyen állnak.Tehát körülbelül már ismeritek az osztálytársaimmal létesített kapcsolataimat...Viszont az még mindenki számára rejtély, hogy egészen pontosan miért is kerültem ide mert természetesen iskolát váltottam sőt el is költöztem...De most elmesélem nektek ezt a történetet is.
A régebbi iskolámban a diákok nos elég felszínesek voltak és a többség arra hajtott, hogy idióta beszólásokkal, iszonyú nagy baromságokkal, minél kihívóbb ruhákkal és természetesen az elvileg "menő" dolgokkal mint a cigaretta és a kábítószer feljebb küzdjék magukat a menőségi ranglétrán ami egyre inkább kezdem azt hinni, hogy létezik. Na igen ilyen hülye gyerekek voltak az iskolámban akik úgy próbáltak menők lenni, hogy igazából lejáratták magukat mások előtt és azokat akik mások voltak elítéltek.Először még nyitottam feléjük mielőtt még nem voltak ilyenek aztán jött ez a sok sületlenség és szép lassan...bár igazából elég gyorsan mert körülbelül minden egyik napról a másikra történt...átváltoztak. Csoportokat alakítottak és az úgymond menőbbek csatlósokat kerestek akiket csicskázgathatnak. Én nem akartam közéjük tartozni és gondolom ti is rájöttetek, hogy miért. Sosem értettem ezt a menő gyerek vagyok dolgot. Számomra érthetetlen volt, hogy az emberek miért akarnak menők lenni. Egyáltalán mi értelme van? Ha te is erre keresed a választ akkor egész nyugodtan lepacsizhatunk mert én egyszerűen nem találom...tehát én maradtam a viktoriánus divatnál és ugyanolyan normális voltam mint eddig. Természetesen ez akkor a többiek szerint halálosan ciki volt ezért nem is mutatkoztak szívesen a közelemben mondván szégyen vagyok.Általában én voltam a fehér kisegér akit mindenki szekált én voltam a fehér holló akit nem ragadott el az ár. Én voltam az egyetlen aki nem találta meg a saját társaságát...én mindig egedül ücsörögtem egy padon és tűrtem ahogyan valaki folyamatosan belém köt és "szebbnél szebb" szavakkal illetve küld el melegebb éghajlatra. Mind ezt azért mert én nem akartam valami olyanért megváltozni aminek igazából semmi értelme és semmi hasznát nem fogom venni. A részeg,másnapos,kábítószeres emberkék sokszor meg is vertek és ez néhol látszik is a testemen. A szüleim mindenről tudtak és amikor a bántalmazásomnál egy kés is előkerült betelt a pohár. Anyukám mihamarabb egy másik gimnáziumba szeretett volna íratni. Találtunk is egy gimit még pedig ezt a Sweet Amoris-t. Én abba a városba költöztem ahol a gimnázium is volt illetve ott lakik a keresztanyám is így ha problémám van nyugodtan átmehetek hozzá. Hát igazából ez lenne az oka annak, hogy iskolát váltottam. Még annyit mondok, hogy egy barátomnak nevezett ember volt csak, aki szintén nem vágyott arra, hogy menő legyen és, hogy a "hülyék királya" lehessen így vele is megtaláltam a közös hangot. Aranyos fiú és mindig kedves volt viszont sose tudtam, hogy ez a szüleink miatt van-e vagy komoly a dolog. Úgy hívják, hogy Zackary Willscott és 18 éves. Neki alapjáraton is vörös haja van és a szemei is pirosak de persze nem vámpír és nem is valami misztikus lény de, hogy is. Egyszerűen a gének műve....
Tehát most már körülbelül minden lényeges dolgot tudtok ahhoz, hogy belekezdjek a történetbe mely arról szól ahogyan életemben először tényleg igazán szerelmes voltam. Persze nem első látásra szerelem volt sőt elég lassú volt a folyamat...bár ez talán a makacsságomnak is köszönhető és a kételyeimnek de szép lassan sikerült teljesen belehabarodni a kiválasztott fiúba.